Van az év elejének egy különös hangulata. A decemberi pezsgés után kicsit lelassul a világ, az első töredékhét és aztán az első egész hét még olyan, mintha csak kóstolgatnánk az új évet. Születnek az évértékelő bejegyzések, (át)alakulnak a fogadalmak, és tervezzük a jövőt. De most már tagadhatatlan, hogy 2015 elkezdődött.

Hihetetlenül eseményteli évet zártam.

Amikor 2013-ban végigcsináltam az Aranymosás pályázatot, és aztán őszre megszületett a kiadói döntés is, úgy éreztem, sokat léptem előre íróként, és végre a közelébe jutottam annak a célnak, amire évek óta vágytam: hogy olyan szerző legyek, akinek megjelenik és boltokban kapható a könyve.

Nehéz volt megbarátkozni azzal, hogy a pályázat végeredménye után egy évvel tud csak megjelenni a Szívből, színből, igazán – de akkor még elképzelésem sem volt arról, hogy mennyire különleges év lesz ez. 2014 elején eldőlt, hogy még egy, jóval korábban megkezdett munkám gyümölcse is beérik: a Naphegy Kiadó vezetőjének, Szigethy Katának évekkel ezelőtt adtam oda a Nalávia titka kéziratát, de minden pozitív visszajelzés mellett sem tudhattam odáig, hogy lesz-e belőle könyv, és a Naphegynél lesz-e.

Alapvetően nem túl gyakori, hogy valakinek egy évben két könyve jelenjen meg, két kötettel debütálni, ez pedig több mint ritka. Én persze tudom, hogy a szerencse és az események váratlan összejátszása mellett mindkét kézirat mögött sok-sok év munka és várakozás áll, de a helyzet így is furcsa volt. Júniusban a Könyvhétre jelent meg a Nalávia titka, novemberben pedig a karácsonyi előtt időszakban a Szívből, színből, igazán.

Közben 2014 során végigcsináltam két szerkesztést – mindkétszer megfeszített tempóban kellett dolgozni, de hihetetlenül jó élmény volt újra belemerülni ezekbe a világokba, és szinte együtt lélegezni a szöveggel, miközben alakítottam, javítottam rajta. Két borítótervezést – a Nalávia titka esetében csupán a kiadóval egyeztetve, a Szívből, színből, igazán-nál viszont nyílt pályázaton, ahol nagy örömömre rengeteg terv született, és végül olyan borítója lehetett a könyvnek, amit igazán szeretek. Két könyvbemutatót beszélgetéssel, dedikálással, sok baráttal és sok ismeretlennel, akik várták és megvették a könyvet.

Elindítottam a facebook oldalamat, és igyekezetem tartani a lépést, írni blogot, novellákat, elvégezni íróiskolai kurzust, fejlődni és írni, amikor csak lehet – hát, volt amikor kevés idő maradt rá.

És most itt az új év, születnek új történetek, barátkozom új szereplőkkel, tervezem, hogy hogyan tovább. A kétkönyves kezdés után mindenképpen örülnék, ha hozhatnék idén is egy kötetet nektek – de nem fogok semmit sem erőltetni vagy túl hamar kiadni a kezemből csak azért, hogy idén is legyen könyv. Egy nem teljesen kész mű amúgy sem jelenhetne meg, ez érthető. Egyelőre tehát annyit látok, hogy már ez az első hét is szövegek bűvöletében telt, írtam is, mások műveivel is foglalkoztam, és azt tudom, hogy ezt jó csinálni. 2015 majd lassan kialakul, minden a helyére kerül benne, de az biztos, hogy írós év lesz.

Úgyhogy azt megígérhetem, hogy hamarosan megint jelentkezem.