Negyedik éve töltöm ezt a néhány júniusi napot kint a Vörösmarty téren, de most először voltam szerzőként jelen a Könyvhéten. Még az eddigieknél is rohangálósabb volt.

A Nalávia titka a 85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyermekkönyvnapok keretében jelent meg. Listás könyv volt, tehát nem kerülhetett előbb boltba, és én magam is csak csütörtök délelőtt csodálhattam meg teljes valójában, amikor a Naphegy Kiadó standjára már kipakoltak. Így tudtam meg, hogy van benne térkép – amiben titkon reménykedtem –, és hogy mennyire jó a teljes fülszövege. Valamint ekkor sikerült az első dedikálásomat is megejtenem.

Az ember életében rengetegszer leírja a nevét, sőt, banki ügyletek, szerződéskötések, de még adóbevallás kapcsán is kell megannyi felületet „dedikálni”. De ez a pillanat mégis más. Én elég sokat görcsöltem is rajta, mert mostanában már olvashatatlan kriksz-krakszokat alkotok aláírás címén. Jelentem, még mindig nem találtam ki, hogyan írjam a nevemet, pedig gyakoroltam már egy kicsit a hétvége során.

Szombaton és vasárnap is dedikáltam, a két időpont azért volt szükséges, mert az elmúlt évek könyvheti tapasztalatai alapján az egyiket elmoshatta volna az eső. (Itt kell megjegyeznünk, hogy kész csodaként a 2014-es könyvhéten nem esett az eső. Szinte egyáltalán. Néhány cseppecske rémlik vasárnap, de az igazán nem sok.) Mindkét alkalmat sikerült megtartani, nagyon boldog voltam, amikor felbukkantak a barátok, rokonok, sőt, akadtak idegenek is, ami a legtöbb, amit egy elsőkönyves ember elmondhat magáról sok-sok magyar szerző között a könyvhéten.

Ezek mellett vasárnap délelőtt Szabó Tibor Benjámin beszélgetett is velem egy kicsit a kötetről. Kezdeti izgalmamat sikerült jól leplezni, és akik kívülről hallgatták, azt állították, hogy kellemes volt a húsz perces mini-bemutató. Kénytelen vagyok rájuk támaszkodni, hiszen belülről nehezen megítélhető egy ilyen helyzet. Én mindösszesen annyit éreztem, hogy Gyabronka József felolvasásával együtt elszaladt az a húsz perc, amelyet a Naláviára tudtunk szánni.

A dedikálás után Galgóczi Tamás az Ekultura.hu nevében interjúvolt meg. Ezt később már kívülről is megszemlélhettem, sőt, ha van rá negyed órátok, ti is megnézhetitek a videót, amelyben írásról, szerkesztésről, az írói múltamról, az Aranymosásról és a Nalávia titkáról értekezem.

Most pedig, túl a Könyvhéten, már ott áll a boltokban, a gyerekkönyvek között, az újdonság-piramison a Nalávia titka. Izgalmas gondolat, hogy valaki a kezébe veszi, kedvet kap hozzá, és aztán lesznek gyerekek, akik éppen úgy elmerülnek majd Nalávia világában, ahogy én tettem. Szuper kalandokat kívánok nekik!