... és van, aki majd ír...

Tudom, hogy egyáltalán nem szép dolog megázott írótársak orra alá dörgölni, hogy én nem áztam meg az idei Könyvhéten, szóval… egyáltalán nem is fogom. (Mert – spoiler – nem is igaz.)

A Facebookon említettem már, hogy nekem a Könyvfesztivál a kedvenc könyves eseményem – nos, ez nem változott meg az idei év után sem. Hatodszorra mentem ki, de most (is) csak egy napot voltam a Millenárison, de az a nap nagyon pörgősre sikerült.

Ezen a héten játékot tartok a facebookon, és arra kértem mindazokat, akik szeretnének könyvjelzőt, bögrét vagy könyvet nyerni, hogy írják le, mit akarnak vagy akartak elérni harmincéves korukra. Volt, aki visszakérdezett. Szóval személyes bejegyzés következik. Én tényleg…

Négy évig a standban áztam-fáztam-megsültem időjárástól és szerencsétől függően a Könyvheteken, úgyhogy idén, habár nem dolgoztam kint, mégis együttérzőn figyeltem, ahogy csütörtök délelőtt, a kipakolás, standdekorálás idején esni kezdett, aztán pedig azt, ahogy…

A már jól ismert körblogolás következik, a megszokott négyes (rajtam kívül Kae Westa, Laura Arkanian és Rácz-Stefán Tibor) ezúttal a zene kérdését pedzegette. Inspirál vagy zavar? És ha inspirál, akkor milyen zene inspirál? Fura figura vagyok, mert írás közben nincsenek…

Újra egy körblogolásnál felvetett témába szállok be, mégpedig abba a kérdésbe, hogy legyenek-e szerethetők a szereplőink. Tényleg, legyenek? Most akkor baj, ha mindenki utálja Lillát? Na most, persze a szereplőimet mindenki szeresse, mert olyanok, mint a gyerekeim, és ugyan…