... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

A napos oldal jelentkezik – beszámoló a Könyvhétről

Tudom, hogy egyáltalán nem szép dolog megázott írótársak orra alá dörgölni, hogy én nem áztam meg az idei Könyvhéten, szóval… egyáltalán nem is fogom. (Mert – spoiler – nem is igaz.)

konyvhet2016_03.jpgSzerintem a Könyvhét nem is lenne Könyvhét extrém időjárási körülmények nélkül. Amikor még a Naphegynél dolgoztam, alap volt a magas faktorú naptej a standon, hogy rendszeresen kenegessük magunkat. És persze a könyvek kapkodós bepakolása is, amikor eleredt az eső. Sokszor felváltva. Később az Európa standja árnyékosabb helyen volt, de azért a táskámban állandó helyet kapott a naptej és az esernyő is. Könyvhét előtt szállóige a „csak ne essen” – és úgyis esik.

De azért azt sem fogom elfelejteni egyhamar, amikor a tavalyi Könyvhéten hőgutát kaptunk. Először Nyíregyházán olvadoztunk, aztán a Vörösmarty téren már haszontalan jótanácsokat írtam dedikálás címen a könyvbe, annyira (m)elegem lett. Na, azt biztosan tudtam, hogy idén ettől – mármint, hogy megbuggyan az agyam – nem kell tartanom. Attól viszont nagyon is, hogy megázom.

Szombaton egyre mentem ki egy soron kívüli dedikálásra, ami teljesen megérte, mert kaptam „cserébe” egy gyönyörűen fogó töltőtollat, amitől olyan szálkás lett a kézírásom, mintha kalligráfiai tanfolyamon vettem volna részt. Ráadásul felidézte a gyerekkoromat, amikor hat-nyolc különböző színnel fogó töltőtollal jegyzeteltem a tanórákon, meg írtam leveleket, naplót. És tök jó volt. (Csak most már állandóan gépen írok…)

Utána körbejártam a volt kollégákat, új könyveket tapiztam, átvettem a Könyvmolyképző új, magyar szerzőket bemutató kiadványait és a szép kis könyvjelzőimet, találkoztam a Könyvmolyképző boltjának standjánál Rácz-Stefán Tiborral és a lelkes csapattal, akik már készültek arra, hogy kisegítsenek a kiadó esti rendezvényén. Sütött a nap, minden szép volt, és én hazaindultam késői ebédre, meg befejezni egy határidős munkát. Aztán leszakadt az ég. Ami itthonról nézve elfogadhatónak látszott, de tudom, hogy megélni azért már kevésbé volt mókás.

konyvhet2016_01.jpgMivel koraestére kitisztult az idő, visszamerészkedtem a Vörösmarty térre, pocsolyákat kerülgettem, rémtörténeteket hallgattam elázó könyvekről és könyvjelzőkről (azon gondolkoztam, hogy vasárnap én hogyan pakoljak minél gyorsabban összepakolható módon ki…), aztán meghallgattam a Lecsó nevű irodalmi műsor bestof kiadását (ami úgy is baromi vicces volt, hogy minden egyes átköltést hallottam a korábbi Lecsókon), és vacsoráztam egy kis lecsót.

Végül sok régi-új ismerőssel, egy kis borral, lassan szemerkélni kezdő esővel telt el a szombat este. (Hohó, hát én mégiscsak megáztam az idei Könyvhéten!) Vasárnap pedig borúra virradtunk. Aztán néha derűre. Aztán megint borúra. Szóval volt izgalom, hogy mire számíthatunk délután ötkor. Különösen, amikor négykor feltámadt a szél, és sötét felhőket sodort a tér fölé.

De végül eső nélkül, szépen előbukkanó nappal úsztuk meg a dedikálást. Írtam idézetet könyvjelzőre – nem hagytam magam kizökkenteni, pedig Demi Kirschner igyekezett… Demivel és Okváth Annával aláírtunk képeslapot és könyvjelzőket, én meg még Nalávia titkát is, ami külön jó volt, mert nagyon régen nem írtam már Nalávia titkát alá. Pedig macskát is szoktam rajzolni bele.

konyvhet2016_02.jpg
A kötelező dedikálás-záró kávézás után pedig abban a boldog tudatban indultam el egy baráti találkozóra, hogy sikeresen megúsztam ezt a Könyvhetet eső nélkül. (Úgy tűnik, a szombat esti esőkabátos hazaút törlődött az emlékezetemből.) Köszönet mindenkinek, aki felbukkant, beszélgetett, megnevettetett, fotózott, szamárfület mutatott, jelenlétével emelte az esemény fényét. Jövőre folytatjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr248807544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • RóbertKatalin: @Édua84: Hát igen, az az igazság, hogy szándékosan nagyon ismert alapra építettem, sok van benne a... (2020.07.07. 08:43) Borítótervező pályázat
  • Judit_29: @RóbertKatalin: Nem disneys, ez egy teljesen saját feldolgozás saját dalokkal (Aladdin il musical)... (2020.03.14. 20:11) Jön az Egy új élmény
  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
süti beállítások módosítása