A Facebookon említettem már, hogy nekem a Könyvfesztivál a kedvenc könyves eseményem – nos, ez nem változott meg az idei év után sem. Hatodszorra mentem ki, de most (is) csak egy napot voltam a Millenárison, de az a nap nagyon pörgősre sikerült.
Itthon a legmeghatározóbb könyves eseménynek a Könyvfesztivál (áprilisban) és a Könyvhét (júniusban) számít. A Fesztivál a Millenárison, a Könyvhét a Vörösmarty téren kerül megrendezésre, és hivatalosan az köztük a különbség, hogy a Fesztivál nemzetközi, azaz ott rengeteg külföldi író is megjelenik, amíg a Hét szólt eredetileg a magyar szerzőkről. (Ma más sikk a Fesztiválon megjelenni magyar szerzőként is, és persze akadnak külföldi írók a Könyvhét idején is…)
Szerzemények: Franzen, Koch és Háy
Tavaly Jonathan Franzen díszvendégsége volt a nagy szám nekem, mivel az egyik (ha nem a) kedvenc kortárs íróm, így sokat jelentett, hogy hallhattam a vele folytatott beszélgetést. Idén nem fértem be egy beszélgetésre Gideon Greiffel és Nemes-Jeles Lászlóval a Könnyek nélkül sírtunk című könyvről, mert nem indultam el elég korán, hogy biztos helyet foglaljak magamnak. Ehelyett viszont jártam egy kört a még egészen nyugodt tömegben, beszélgettem volt kollégákkal a Naphegy Kiadó standjánál és az Európa Könyvkiadó standjánál is, nézegettem, hogy miket akarok megvenni, aztán tettem egy kitérőt a Könyvmolyképző Márkabolt standjához is.
A második tervezett beszélgetésre Herman Kochhal már be is jutottam, és ha megnézitek a szerzeményekről készült fotót, látni fogjátok, hogy meg is győzött arról, hogy beszerezzem az új könyvét is. A vacsora című kötetét volt szerencsém olvasni, Koch thriller-krimi jegyekkel átitatott, izgalmas regényekben ír olyan morális kérdésekről, amik sokunkat foglalkoztatnak. Történeteire jellemző az egyesszám első személyben mesélő, megbízhatatlan narrátor – és ez a stilisztikai bravúr mostanában amúgy is egyre jobban vonz engem.
Kae Westa és Laura Arkanian végez, Demi Kirschner, Okváth Annak és jómagam kezd
Egy késői ebéd és rövidebb, a fanfices múltamról szóló beszélgetés alatt élvezhettem kicsit a napot, ami szombat délután még forrón ragyogott, aztán visszatértem dedikálni. Idén Demi Kirschnerrel és Okváth Annával voltam együtt, és ez egy elég hatékony hármasnak bizonyult, ugyanis már-már show-műsorszerűen tudtuk szórakoztatni magunkat, egymást, no meg az olvasókat, akik elénk kerültek. Hozzánk is eljutott a matekkönyv, amiből ezután biztos nagyobb élmény lesz tanulni, és persze rengeteg könyvjelzőt osztottunk ki, firkáltunk össze – ja, meg könyveket is, ha éppen arra volt igény.
Pont a dedikálásom vége után kezdődött Háy János könyvbemutatója szabadtéren, és sajnos addigra megérkezett a szél meg az eső. A beszélgetés feléig hősiesen vacogtam, aztán Varga Beával kávé és forró leves után néztünk, hogy még egy utolsó beszélgetés után csatlakozzunk egy nagyobb könyvmolyképzős találkozóhoz, ahol írók, szerkesztők íróiskolások egyaránt felbukkantak. Az eső miatt itt is bemenekültünk fedett helyre, ahol az alapzaj miatt nehéz volt hallani egymást, ennek ellenére hosszabba-rövidebben, de jókat beszélgettünk Kozma Rékával, Rácz-Stefán Tiborral, Kiss Magdival, Bakti Viktorral.
Szóval miért szeretem a legjobban a Könyvfesztivált? Mert nemzetközi, mert sok emberrel összehoz, mert ha kint süt a nap, a Millenáris gyönyörű, ha viszont kint esik az eső, te bent vagy fedett helyen, és nem ázol, nem fázol (míg a Vörösmarty téren az idő fele azzal telik, hogy igazodsz az időjárási körülményekhez), mert rengeteg jókedvű arcot látni, mert izgalmasak a programok. Éljen tehát a Könyvfesztivál!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
