A Moly.hu 2018 során vezette be az „Olvastál ma már eleget?” szubjektív olvasás-mérőt, amiben az tetszik, hogy neked magadnak kell pipálgatni, amennyiben úgy érzed, „eleget” olvastál. Több helyen meséltem már arról, hogy én ezt mérőszámot arra használom, hogy kövessem, hány napon olvastam nem-munkából, csak saját szórakozásomra.
Szerkesztőként sokféle módon találkozom szövegekkel, íróként meg a maradék időm egy részében is szövegek kötnek le – szóval néha tényleg figyelnem kell arra, hogy tudjak egyszerűen csak azért olvasgatni, hogy élvezzem a szavakat, történetet, és nem azért, mert valami munkám van vagy lesz az adott anyaggal. Nem csak arról van szó, hogy elegem van-e a szavakból, hanem arról is, hogy mire van időm egy nap során. Emlékszem 2019-ből olyan időszakokra, amikor 30 napból jó, ha 3-szor jelöltem saját olvasást.
A Molyra felvezetett éves listámban mindig ott szerepelnek azok a könyvek is, amiket szerkesztettem (minimum háromszor olvasom el őket a munka során), és melléjük kerülnek be azok, amiket „csak úgy” elolvastam. Így aztán nekem különösen hasznos ez a lehetőség, hogy kövessem mennyi olvasós időt szántam magamra (jellemzően december-január a legerősebb időszakom amúgy a témában).
Mivel 2019-re már készült kitüntetés is, most tudom, hogy legalább 100, de nem 200 olyan nap volt a tavalyi évben, amikor szórakozásból olvastam. Az egyharmad jó aránynak tűnik – ezzel együtt úgy érzem, kevesebb regényt tudtam 2019-ben a magam kedvére olvasni, mint amennyi ideális lenne. Szóval jövőre lehetőség szerint kicsit belehúzok (aztán majd meglátjuk, mi lesz).
Tavaly több sorozatnyitó kötetet is elolvastam, ezek közül van, amelyiknek a folytatása a 2020-as tervek között szerepel, de akad olyan is, amivel teljesen jól megvagyok most így. Több olyan könyvet is olvastam, amire már nagyon kíváncsi voltam (a legfrissebb Cormoran Strike kötet, Vágymágusok 1., Irha és bőr), és nagyon jólesett elolvasni őket.
A tavalyi év legerősebb könyves emléke a Cinder lett több okból is. Most a retellingek korát éljük, de az a helyzet, hogy egy jól összerakott retelling nekem nagyon tetszik, szeretem megtalálni a hasonlóságokat, és nagyon bírtam, amikor előkerült a narancssárga bogárhátú és „tökhintóvá” vált a regényben. Szóval a Cinder mint retelling jól sikerült. Emellett, bár a főhős származásának titkára nagyon hamar rájöttem, jó volt az információadagolás – most az más kérdés, hogy a főhős nem ért rá előbb rájönni. Aztán az egész könyv olvasási élménye kimondottan pozitív, tavasz óta is emlékszem az erős érzésekre, amiket kötök hozzá, „várom”, hogy olvashassak még ebben a világban. Végül ez a YA sci-fi világ is kimondottan izgalmasra sikeredett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tágítja Marissa Meyer tovább a Scarletben. Szóval igen, ez rajta van a 2020-as tervezett listámon is.
Örülök, hogy átvettem ezt a kitüntetést, és kicsit átgondolhattam a tavalyi olvasmányokat. Egyelőre a 2020 is jól alakul, de majd meglátjuk, hiszen egyre több a munka is, no meg írni is kell…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
