Én vagyok az az ember (még sok millió mellett), akinek meggyőződése, hogy nincs olyan esemény az életünkben, amire ne létezne egy idevágó Jóbarátok-idézet, és már csak azért is hiszek ebben, mert én magam tudom hozni a megfelelő idézetet. Nem tudom, hányszor láttam a sorozatot, ami azért szép teljesítmény, hiszen többszáz részből áll. Megnéztem magyarul, megnéztem angolul és a tizedik évadot még franciául is legalább egyszer (ott Joey spanyolul próbál tanulni egy castingra Phoebe segítségével), mert a DVD-n volt francia szinkron, én meg éppen nyelvvizsgára készültem.
Megnéztem 2020-ban is. Tökre működött. Nekem ez a komfortsorozatom, annak ellenére, hogy ha valaki elmondja, hogy bizony inkább negatívnak állítják be a férfiak homoszexualitását, mint elfogadhatónak, vagy hogy nagyon kevés a fontos nem-fehér szereplő, ezzel nehezen tudnék vitatkozni.
De – tekintve, hogy május 27-én kijön-kijött a Reunion beszélgetőshow – éppen most olvasok egy elemzést a sorozatról, ami például felrója neki, hogy nem kezelte megfelelően a túlsúlyt. Az a helyzet, kedves Telex-csapat (sajnos nincs név, ezért nem szólítom meg az újságírót), hogy nem néztétek elég figyelmesen a sorozatot.
A Jóbarátok nagyon tisztán megmutatja, hogy Monica túlsúlya mögött olyan evési zavar áll, aminek alapja, hogy a szülei soha nem szerették és támogatták eléggé, mindig csak második (inkább sokadik vagy senki) volt a tökéletesnek kikiáltott báty mellett. Ezt többnyire csak mutatják, de egy alkalommal, amikor Phoebe egy olyan pszichológussal randizik, aki (a csapat számára ijesztően) alaposan belelát a viselkedésük mögötti lelki problémákba, ki is mondják. „Az étel nem szeretet” – tisztán elhangzik.
Ahogy mellesleg a Mi lett volna, ha? részekben az is kiderül, hogy Monica és Chandler szerelme nem a kinézeten alapul, és ott a sorozat tisztán kijelenti, hogy Monica ugyanaz a szerethető, kicsit bolondos, kedves ember lett volna, akinek van párkapcsolata, és akibe Chandler beleszeret, ha túlsúlyos marad.
A túlsúllyal kapcsolatos egészségügyi kockázatról tényleg nincs szó a sorozatban, ezt elfogadom.
Rengeteg olyan rész és jelenet van, amelyikben előkerül az, hogy valakit melegnek néznek. Rengeteg módon reagálnak rá a szereplők. És Chandler esetében elég hangsúlyos trauma, hogy nemcsak az apja elhagyta őt és az anyját, de még meleg, sőt, dragqueen is. Igazából azért nem tartanám teljesen hitelesnek, ha egy nyolcvanas évekbeli jelenetben (Chandler akkor volt kisgyerek) valaki elfogadó mosollyal reagálna az apja homoszexualitására.
De még ha azt is mondjuk, hogy problémás, ha Chandlernek harmincévesen is az a fő gondja, hogy az apja dragqueen, akkor csak egy érdekesség: én 17-18 éves voltam, amikor először találkoztam a sorozattal. Átlagos, nyitott, budapesti középiskolás lány, akkor hallott már transzvesztitákról, de nulla személyes kapcsolata volt a témával. Az én személyes kapcsolatom az, hogy tök normális, ha Chandler Binget két nagyestélyis figura vezeti fel az esküvőjén, és az egyik az anyja és a másik az apja. Ez oké. A szülőkkel való megbékélés meg az esküvő előtt jó dolog.
Nem azon agyaltam, hogy most vajon azért haragszik-e az apjára, mert az nőnek öltözik, és ez elfogadható vagy PC-e (pedig érzékeny vagyok a PC-ségre) hanem hogy tett egy gesztust egy extrém szituban, majdnem feladta, mert kényelmetlen volt neki, de végül ott maradt, és meghívta az apját az esküvőre, és ezzel normalitásba helyezte a dragqueent. Ez lett az én „személyes” tapasztalatom a témával.
Nem hiszem, hogy a Jóbarátok az én védelmemre szorulna. Még azt sem, hogy egy-egy olyan cikk, amiben hibákat hoznak fel, megingatná az én kötődésemet a sorozathoz. Mellesleg plothole-okat és hibákat én is fel tudok hozni, mert természetesen vannak a sorozatban.
De az az igazság, hogy amikor egy bő éve hírét vettem a készülő extra epizódnak, egészen odáig voltam, és próbáltam mindenféle infót találni róla. Egy darabig úgy tudtam/hittem, hogy ténylegy egy „tizenöt év múlva”-epizód lesz, amiből kiderül, hogy melyik karakterrel mi történt, meg felbukkanhatnak a már kamasz és felnőtt gyerekek.
Annyira szeretnék egy ilyet, hogy amikor kiderült (még tavaly tavasszal), hogy nem ez lesz, eltöprengtem egy fanfic írásán a témában, még el is kezdtem fejben. Aztán végül nem írtam le. De még bármi megeshet.
Persze, minden hibákat felsoroló cikk vége az, hogy a Jóbarátok megkerülhetetlen meg örök (meg minden retrósága ellenére még ma is imádják a fiatalok is). Valami csak van benne.
Nekem egy korszak, barátságok, a saját fiatalkorom is ott van. És örülök neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
