... és van, aki majd ír...

2020 novemberében kezdtem el írni és a Facebook oldalamra feltenni a #2020pillanatok sorozatot. Ezek a történetek olyan mininovellák, amiket ez a furcsa 2020-as év ihletett. Megfogadtam, hogy bár sok nehéz pillanat ért mindenkit ebben az évben, ezek a novellák mindig felemelők lesznek, és még ha őszintén szólnak is nehéz dolgokról, a végkicsengés pozitív lesz. Emellett viszont még egy technikai kihívás elé is állítottam magam: ezeknek a novelláknak mindig pontosan 2020 leütésnyi a terjedelme (szóközzel).

Valójában nekem nem újdonság az, hogy gyakorlásként rövid szövegeket írjak. Sokszor kipróbáltam magam 100 szavas történetekben, vagy olyanokban, amik 100 szavas egységekből álltak, és egyszer készítettem fanfic-olvasóknak egy olyan adventi naptárat, amiben minden történet az adott évszámnak (azt hiszem, 2016-ban jártunk) megfelelő leütésszámból állt. Szóval volt a dologban tapasztalatom, amikor nagy merészen belevágtam.

De hogyan is születik egy ilyen történet?

Az alap mindig a kiinduló ötlet, pár szóban. Például „bringásfutár lány, aki előtte pincér volt” vagy „fiúnak tetszett az új lány, de jött a karantén” vagy „kutya örökbefogadás”. Valójában ha ennél hosszabb lenne az alap, amiből dolgozom, csak megnehezíteném a saját dolgomat, mert ezekben a mininovellákban nagyon tömören és fókuszáltan kell írni. Az ötleteket amúgy a 2020pillanatok fájlom elején gyűjtöm, és kihúzogatom azt, amit már megírtam. Nagyon digitális vagyok, tudom…

Az érdekes az, hogy a kiinduló ötlet lényegében soha nem tartalmazza a záró fordulatot, érzést. Inkább csak azt a helyzetet, ami eszembe jutott, ami valamilyen „tipikus” 2020-as helyzet. Ezen felül persze tudom, hogy „valami pozitívat” akarok kihozni a történetből, de így és ennyi alappal ülök mindig neki az írásnak.

A nevek esetében törekszem arra, hogy rövidek legyenek. Alapvetően nem így szoktam a szereplőimnek nevet választani, de lássuk be, ha 2020 leütéssel gazdálkodsz, nem fér bele nagyon sok Bendegúz és Zsuzsanna vagy Klemetina. Bocsi. Ezen felül persze, mint írásnál mindig, a névválasztás során számít a szereplő életkora (akkor is, ha csak én tudom), és vagy töprengek neveken, vagy keresgélek az utónevek között. Ezt amúgy is szoktam.

Majdnem mindig elbeszélői múltat használok – habár a jelenidő rövidebb lenne –, mert én általában elbeszélői múltban szoktam írni, nekem alapjáraton ez a novellák nyelve. Kivéve, ha ettől okkal eltérek, mint mondjuk egy gyerekszereplő nézőpontjában, ahol fontos az itt-és-most élmény. Általában a stílust legalább részben igyekszem hozzáigazítani a nézőpontkarakterhez, így bizonyos szavakat akkor is megtartok, ha nyerhetnék pár karaktert egy rövidebb szinonimával. Szerintem ez a legerősebben az idősebb karakterek esetében látszik.

A történet írás közben alakul – de ez minden egyes történetre igaz, hol jobban, hol kevésbé alakulnak, miközben írjuk őket. Mivel a novellákat ritkán vésem kőbe, mielőtt nekiülnék, ezek végképp alakulhatnak. Így hát a végkicsengés, és amire kifut a mininovella, az mindig írás közben derül ki.

Szoktam ellenőrizni menet közben a leütésszámot, ami általában csak arra való, hogy lássam, a lehető legjobban haladok, azaz kábé a felnél vagy kétharmadánál járok a leütéseknek, és abban is, amit mondani akarok. Ennek ellenére a szöveg majdnem mindig túlcsúszik elsőre a 2020 leütésen. (Azt hiszem, egyedül a Szívből, színből, igazánhoz készült karácsonyi mininovella lett dekára 2020 leütésnyi szinte elsőre.)

100 vagy 200 leütés húzása nem zaklat fel különösebben, mert van abban rutinom, hogy mire érdemes ilyenkor figyelni. Erről írtam is egy alaposabb cikket, de röviden két dolog a kulcsa: mindig van olyan színesítő elem, amit ki lehet szedni és mindig vannak olyan részek, amiket tömörebben is ki lehet fejezni. Persze ennek az az eredménye, hogy az én fejemben minden szereplőről több van, mint amennyi végül a novellába kerül. De legyünk őszinték, ez még egy regénynél is igaz lehet.

Ha elérem a 2020 leütést, többször is újraolvasom a szöveget, és ha ilyenkor úgy érzem, valahol jobb lenne egy másik szó, kellene egy igekötő, vagy éppen felesleges, akkor is belenyúlok, ha ezután máshol is variálnom kell majd, mert borult a leütésszám. Igazából az utolsó utáni titkos eszközöm, amit 2018 és 2022 leütés között lehet bevetni, a bekezdések átvariálása: egy új sorba tett mondattal nyersz egy szóközt. De mivel ezeknek külön jelentősége van, igyekszem a lehető legritkábban élni vele, és inkább tényleg keresni egy rövidebb szinonimát, ha kell.

Összességében egy 2020-as mininovella megírása nem túl hosszú idő, különösen, hogy egyre nagyobb ismét a rutinom benne, és a gondolkodásom egyre inkább ráállt már erre a történethosszra.

És a kiegészítőnovellák?

Egy kicsit más a helyzet, ha egy már megjelent regényhez készítek 2020-as novellát. A karácsony körüli időszakban minden megjelent, realista regényemhez készítettem egy-egy történetet. Itt egyfelől olyan alapból indulok ki, amit ismerhet az olvasó, másfelől viszont úgy kell megírnom a szöveget, hogy ha valaki nem ismeri az alapot, ő se maradjon ki.

Itt nem lehet a nevekkel játszani, legfeljebb olyan karaktert lehet választani főszereplőnek, akinek rövid amúgy is a neve. (Khm, Róka vs. Kisherceg…) Vagy bele kell törődni, hogy ezeket a leütéseket „odaadjuk” a szereplő nevének. Igazából ezeknél a történeteknél mindig abból indultam ki, mit is akarok elmesélni a szereplőkről. Mi lehet az a 2020-as évben, ami meghatározó módon kihat az ő életére. Ha ez megvolt, már nem volt nehéz dolgom.

Először is azon kellett elgondolkozni, hogy hol tarthat az ő életük 2020-ban, vagy azon, hogy bele tudom-e illeszteni ezt a furcsa, karanténos világot a történetükbe. A Kezdjetek el élni! az egyetlen olyan regényem, amiben szerepelnek évszámok, ezért ott adta magát, hogy végig lehet gondolni, hol tartanak a megjelenített szereplők 2020-ban. A Szívből, színből, igazán / Válassz engem! esetében olyan történetet választottam, ami kortalan, bár jó eséllyel a regény után játszódik, valójában játszódhat akár csak fél-egy évvel utána is, és ugyanazt a problémát boncolgatja, mint maga a regény. Mert sajnos egyetlen előbújás nem oldja meg senki életét, sőt, valahol a szereplők élete előbújások és mérlegelések egész sorozata.

A Szelídíts meg! esetében viszont pont másképp döntöttem: itt egy olyan történetet hoztam, ami nemcsak a regény ideje előtt játszódik, de valójában soha nem is kerül elő a regényben. És ennek ellenére bele lehet illeszteni, hogy ha maga a regény 2022 tavaszán játszódna, így nézett volna ki Róka szilvesztere 2020-ban. A 6 hét a világ kiegészítő novellája nagyon erősen reflektál 2020-ra, de nem igazán a karanténre és a vírusra. Ez a regény egyáltalán nem játszódhatna 2020-ban, mert ez az év egyáltalán nem úgy alakult a színházakban, mint egy átlagos. Igazából a novella a regény után játszódik, de figyeltem arra, hogy a regény végkimenetele ne derüljön ki belőle. Ez inkább a színházi létről szól, és a főszereplője nem is Nelli, hanem K.M.

Igazából egyedül az Egy új élményhez nem készült kiegészítő novella (a Lélekfény-sorozat nem realista, így ott nem lenne értelme), habár szívesen foglalkoznék valamikor ennek a könyvnek a szereplőivel is.

Hogyan tovább?

2020. már véget ért, viszont egyelőre még kihat a mindennapjainkra, ezért egyelőre úgy érzem, indokolt folytatni a #2020pillanatok sorozatot. Persze, nem lesz ez örökké így. Idővel remélhetőleg nyitni fog kicsit a világ, és változik az, ami körülvesz minket.

Ezen felül pedig szívesen írnék a Lélekfény szereplőivel is történetet, és szívesen megismertetnélek titeket az Egy új élmény karaktereivel is. Ezért, habár most még tart az eredeti sorozat, már gondolkozom azon, hogy idővel hogyan váltsak.

Egyelőre az biztos, hogy a már megjelent novellákat itt összegyűjtöttem, illetve mindig vasárnap jönnek az új novellák a Facebook oldalamon és az Instagramon, sőt, a Moly zónámban is. Kövessétek őket, örülök, ha tetszenek, és jó olvasgatást!