... és van, aki majd ír...

A Netflixen április végén bemutatott Shadow and Bone sorozat hamar a sikerlisták élére került. Izgalmas világ; szórakoztató karakterek; szuper színészek, akik nagyon jól játszanak; igényes kivitelezés (és magyar forgatási helyszínek!) – érthető, hogy sok nézőt megfogott a történet. Azok közül, akik az eredeti Grisa-trilógiát olvasták, sokan nagyon elégedettek. Én meg Kit Young videókat nézek napok óta a YouTube-on. Mi lehet itt a probléma?

Nos, úgy gondolom, a sorozat megírásakor hoztak néhány olyan döntést, ami ront a végeredményen.

Az első évad alapján úgy tűnik, hogy ez a sorozat elsősorban Leigh Bardugo Grisa-trilógiáját, azaz Alina történetét követi. Ebbe szőtték bele a Hat varjú című, ugyanebben a világban (de hivatalosan a Grisa-trilógia után pár évvel) játszódó regény karaktereit. Ez elsőre egy izgalmas és nagyon működőképes ötletnek tűnt. Jobban megnézve viszont valami félrecsúszott.

Figyelem! A bejegyzés mostantól elspoilerezheti a Netflix Shadow and Bone sorozatának és Leigh Bardugo Árnyék és csont valamint Hat varjú című köteteinek bármely fordulatát!

Lássuk először Alinát! Megmondom őszintén, az Árnyék és csont önmagában nem lett a kedvenc Young Adult könyvem. A háttérvilág nagyon izgalmas, de a főhős problémái nekem sokáig túl felszínesek voltak. Az eredeti regény egyik gyengeségének azt éreztem, hogy Alina sokat aggódik azon, ő nem olyan szép és vonzó, mint a többiek (főleg a grisák) – és ezt a Netflix megváltoztatta. Üdvözölnöm kellene a döntésüket, nem? Érdekes módon én nem érzem jónak a megoldásukat.

A netflixes sorozat a szépség helyére az előítéletet, a rasszizmust és a kirekesztettséget tette. Ezek marha jó témák – habár nem a legegyedibbek, de végül is beszélhetünk n+1. alkalommal is arról, hogy ha egy embert üldöznek a különleges képessége miatt, és még a szerelmét is megölik, akkor bizony lehet, hogy bosszúszomjas lesz. Nekem belefér. Még mindig érdemes arról beszélni, hogy senkit sem jó kirekeszteni a mássága miatt. Még nem dőlhetünk hátra, ez a téma sajnos aktuális.

Viszont.

Az Árnyék és csont (meg a Hat varjú) olvasása alatt úgy éreztem, ebben a világban a legtöbb ember szemében a grisák vagy semlegesek, vagy hasznosak (néha (rab)szolgaként, de hasznosak), csak a fjerdaiak gyűlölik őket. Sőt, Alina történetének helyszínén, Ravkában, kiemelt tisztelet övezi őket. Lássuk be, az Árnyék és csontban Alinától, azaz a narrátortól én csak azt hallottam, hogy kecsesek, szépek, különlegesek, irigylésre méltók, esetleg fennhéjázók. (Szóval ők a helyi tündék, khm, bocsánat…) A Netflix sorozatában viszont a grisákat lényegében mindenki utálja (legfeljebb nem mindenki üldözi), és úgy tűnik, az átlagos emberek cseppet sem vágynak arra, hogy kiderüljön, különleges képességük van.

Egészen más lesz a jelentéstartama annak, ha Alina lemond a kiváltságos helyzetről (tisztelet, jobb képzés, elismerés, gazdag környezet) azért, hogy a fiúval maradhasson, aki a legjobb barátja, mint annak, ha Alina elcsalja a próbát, aminek eredményeként kiderülhetne, hogy az utált-megvetett grisák közé tartozik. Ja, és mellesleg el kellene szakadnia a fiútól, aki a legjobb (egyetlen) barátja.

Aztán, nyilván látványosabb a filmkockákon egy olyan próba, ahol megvágom valaki karját, és onnan fény, víz, tűz, szél árad (amúgy gyógyítók és szívtörők esetében mi? vér?), mint egy olyan, ahol a szereplő érzi az adott képességet, és enged neki (vagy visszafojtja). De a netflixes próba értelmetlen. Ha a grisák tudnak gyógyítani (és tudnak), és szükségük van utánpótlásra (szükségük van), akkor nem állítanak félre egy sérült kezű gyereket próba nélkül, hanem meggyógyítják, majd tesztelik. Ez teljesen logikus.

Ebben a verzióban felmerül a kérdés: mit tett volna Alina, ha jövőre kiderül, hogy Mal grisa? Róla meg már kimondták, hogy nem az. Akkor is elszakadtak volna egymástól. Sokkal hitelesebb és logikusabb, ha Malt tesztelik előtte, ahogy a könyvben történt.

Aztán, ha Mal észrevette gyerekként, hogy Alina csalt a próbán (a könyvben nem vehette észre, a filmben észrevette), nem vetheti később a szemére, hogy mindig is tudta, grisa, de elhallgatta előle. Hiszen ha látta a csalást, akkor maga Mal is tudta, feltételezhette. Ők ketten együtt nem beszéltek arról, hogy „te, Alina, azért csaltál a próbán, mert igazából grisa vagy?”.

Végül, ha grisának lenni ciki, és a próbát el lehet kerülni úgy, hogy megsebezzük magunkat, mindenki folyton megvágná a kezét, amikor jönnek tesztelni, és nem lenne utánpótlás a Kis Palotában. Szóval lehet, hogy mégiscsak jobb volt az az eredeti elgondolás, hogy a grisákat Ravkában tisztelik (habár félik), és elég menő közéjük kerülni…

De jobban zavart a varjak „falhasználása”. A Hat varjú egy sokkal „felnőttebb” kötet: sok szereplő, sok nézőpont, sokféle háttérsztori és egy összetett rablástörténet. Afféle Ocean’s Eleven, csak itt Kaz’s Six. A Hat varjú főhősei szórakoztatóak – de nagyon erősek és nagyon profik. Mindjárt a könyv elején Kazt tőrbe akarják csalni, de túljár az ellenfél eszén. (A sorozat elején meg jön egy ellenfele, és összeveri...) És a regény végig azzal dolgozik, hogy Kaz okos, sőt, ravasz. Az emberei pedig profik. Igen, van kitől félnie. De az a fenyegetés távoli.

A netflixes sorozat nem tartotta meg a Hat varjú rablástörténetét, helyette úgy fonta össze az ő szálukat Alináéval, hogy a lányt kell elrabolniuk. Ez előzetesen egy nagyon jó ötletnek tűnt. Csak sajnos senki nem olvasta el az apróbetűs részt: úgy kell elrabolniuk, hogy semmit se változtassanak Alina eredeti történetén… Ez pedig gond.

Írásban és filmekben egyaránt csuklószabály, hogy egy szereplőnek elsősorban azért kell jelen lennie, hogy előrevigye a cselekményt. Ha ezen felül az a szereplő humorforrás, vagy növeli a műben megjelenő sokszínűségét, az jó. De ha egy szereplő csak és kizárólag humor forrása, vagy ő a meleg/indiai/fekete/bicegő karakter, az öncélú.

Nem lehet egy kész történetbe betenni öt új szerepelőt úgy, hogy saját jogukon jelen legyenek, de semmit se változtassanak az eredeti történeten.

Ha a varjaknak el kell rabolniuk Alinát, akkor a varjakból ellenfelet kell csinálni. És – újabb csuklószabály – egy ellenfélnek nagyon erősnek, éppen csak legyőzhetőnek kell tűnnie. Alinának éppenséggel van ilyen ellenfele: az Éjúr. De akkor mit csinálnak ott a varjak? Semmit.

Nem is az a baj, hogy a varjak történetszála eredendően bukásra van ítélve a Netflixnél (de, amúgy baj, mert az eredeti regény karaktereit ez kiheréli), hanem hogy átmeneti diadalokat sem arathatnak. Nem rabolják el Alinát. Nem értem, miért nem rabolják el Alinát. Igen, vicces a jelenet, amikor éppen az ő kocsijukba mászik be szökés közben, de lenullázza a varjak minden képességét. És logikus módon, ha Alina könnyen jött, könnyen is megy. Azaz nincs szüksége a varjak támogatására ahhoz, hogy megszökjön, nem kell szövetségesnek megszereznie őket – mert azzal „túlságosan” belenyúltunk volna az eredeti Alina-sztoriba.

Csakhogy így meg céltalanul hoztunk be szereplőket a történetbe.

(Amikor varjakról ejtek szót, mindig Kaz, Jesper és Ines történetszáláról beszélek, mert Nyina és Matthias itt csak „lóg a levegőben”, hiába lettek ők is a Hat varjúból áthozva. Az ő történetszáluk kerek és szépen elkészített, de még a másik háromnál is céltalanabb. Sajnos.)

Az, hogy valaki pont elenged, vagy valaki pont jókor dob oda egy kést, még nem teszi őt szövetségessé – mert ezekben a helyzetekben a varjak nem megoldanak egy reális problémát, amit csak ők tudnak megoldani, hanem lecserélhető bábuként tesznek valamit. Persze, ezekkel a kis elemekkel próbálja a sorozat legitimálni a jelenlétüket, de ezek öncélú változtatások. (Ha nincs kecske, hogyan szökik meg Mal? Úgy, ahogy a könyvben: nem szökik, hanem az Éjúr felviszi a hajóra, hogy ezzel befolyásolja Alinát. Ennyi.) (Ha nincs Ines és Jesper, ki védi meg a végén Alinát? Nincs a végén vérengző összecsapás, hiszen ott nem ez a lényeg, hanem Alina saját erejének felismerése.)

A sorozat három nagyon erős karaktere Kaz, Jesper és Ines. Szórakoztatóak. Helyesek. Jól harcolnak. És baromi cuki színészek játsszák őket kifejezetten tehetségesen.

De az égvilágon semmi szerepük nincs a történet alakulásában. És ez komoly probléma, mert így teljesen öncélúak.

Ha pedig, esetleg, neked olvasóként a Hat varjú jobban tetszett, ez az öncélúság akár csalódást is okozhat…

Mi várható a második évadban? Az utolsó rész alapján reménykedhetünk abban, hogy a varjak és Alináék szövetségre lépnek. Ez jó lenne, de azok, akik olvasták a Grisa-trilógiát, izgatottan várják Alina pár második részben felbukkanó szövetségesét (Nyikolaj, Tamar és Tolja) – ha nem jönnek, az is csalódást okozhat. Ha jönnek, akkor a varjaknak marad tennivaló?

Meg lehet próbálni adni nekik egy önálló szálat (Matthias kiszabadítása? más kérdés, hogy ez a Hat varjúban kábé egyetlen fejezet…), csakhogy akkor már eddig is lehetett volna.

Vagy maradhatnak afféle, „fene tudja, mit keresnek itt, de legalább viccesek”-figurák. Ez lehetne fanservice. Csakhogy újra: mivel ők a varjak gyengített verziója, ez egyes rajongóknak csalódást okozhat. Akkor is, ha jó nézni őket.

A Netflix sorozata lenyűgöző és izgalmas, ráadásul érezhetően minden alkotó nagyon szereti a karakterét és az eredeti műveket. Csakhogy mégis megmarad „egynek jó” kategóriában, miközben lehetne egy nagyon erős, jól összerakott történet is, ha minden szereplőt a helyére illesztenek.

(Képek: Imdb)