Négy évig a standban áztam-fáztam-megsültem időjárástól és szerencsétől függően a Könyvheteken, úgyhogy idén, habár nem dolgoztam kint, mégis együttérzőn figyeltem, ahogy csütörtök délelőtt, a kipakolás, standdekorálás idején esni kezdett, aztán pedig azt, ahogy hőgutát kapott mindenki. Én is azt kaptam, amíg kint jártam.
Mindenféle munkák miatt csütörtökön és pénteken nem volt módom kimenni a Vörösmarty térre, így elkezdődött ugyan a 86. Ünnepi Könyvhét és 14. Gyermekkönyvnapok, de nélkülem. Szerencsére ez nem akadályozta meg a standokat abban, hogy kinyissanak, és az időjárást abban, hogy kegyes legyen, legalábbis ami az esőt illeti, mert a csütörtököt leszámítva idén nem esett a Könyvhéten. (Ez nagy szó! A könyvheti eső szinte közmondásos.)
Én szombaton vetettem először bele magamat a Könyvhétbe, mégpedig azzal, hogy leutaztam Nyíregyházára, ahova Rácz-Stefán Tiborral (akit a körblogokból is ismerhettek) együtt hívtak meg. Gerliczki András irodalomtörténész beszélgetett velünk a Könyvmolyképzőnél megjelent köteteinkről, az elfogadás fontosságáról, a mai fiatalok szubkultúráiról és a saját írói múltunkról. Kimondottan kellemes egy óra volt, ami szinte elröppent. Nagyon szerettem András kérdéseit, örülök, hogy találkozhattunk vele.
Mellesleg én most jártam először a Könyvhét keretében vidéken, eddig ez az esemény számomra a Vörösmarty térre koncentrálódott. Miközben nagyon fontosnak tartom, hogy azokat az embereket, akiknek számít az irodalom, de nincs módjuk feljönni a fővárosba, éppen úgy meg tudja szólítani a Könyvhét, mint a pestieket. Úgyhogy duplán jó érzés volt ennek a részesévé válni, és vidéken is részt venni a Könyvhétben.
Nyíregyháza belvárosa amúgy gyönyörű, még ha éppen egy bringásfesztivál uralta is, és ha a hihetetlen hőség a legmelegebb órákban be is üldözött minket a Korzóba. Napszúrás ellen ez az egyetlen jó megoldás. A hivatalos program után kevésbé hivatalosan beszélgettünk még néhány bloggerrel (Alexa blogját itt, Hédiét itt találjátok) és a Könyvmolyképző egyik új szerzőjével (Bessenyi Gáborral), de este nyolcnál tovább mégsem maradhattunk, hiszen három és fél óra az út Pestig.
A vasárnap szólt a Vörösmarty térről. Őrült hőség volt, ami engem őrült tettekre tud sarkalni: Kae Westa (vele is együtt szoktunk körblogolni) vetette fel, hogy kellene egy őrült dedikálás, amikor nem (csak) a szokásos, „sok szeretettel, jó szórakozást” szöveget írjuk bele a könyvbe, hanem valami furcsát, bolondosat is. Hát így születtek meg nálam a hőségriadó tiszteletére a haszontalan jótanácsok.
Persze mindenki választhatott, hogy a megszokott, komoly dedikálásra vágyik, vagy a kéretlen tanácsaimra. Írtam ilyet is, olyat is. Látszik, hogy nem mindenkinek ártott még meg a hőség. Mindenesetre ha a jövőben valaki azt szeretné, hogy haszontalan jótanácsot írjak a könyvébe, szóljon bátran. Meg fogom tenni.
Zárásként barátokkal, régi kollégákkal beszélgettem még, és aztán – bevallom őszintén – hazamenekültem a hőségből. Bár a lakásban sincs sokkal hűvösebb. Egy évvel ezelőtt, éppen a 2014-es Könyvhétre jelent meg az első könyvem, a Nalávia titka. Akkor kicsit félretettem a dolgozói „sapkámat” a beszélgetés idejére. Szuper élmény volt, hogy most viszont Nyíregyházára utaztam beszélgetni és dedikáltam, szóval a Könyvhét „írós” oldalát próbálgathattam. Ez is egy szép oldal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
