... és van, aki majd ír...

A 2019-es év értékelésében azt írtam, sokáig reméltem, hogy az lesz az év, amikor megírok két regényt – de nem az lett, mert az Egy új élmény végét 2020 januárjában írtam. Na, hát amit nem hittem volna egy éve ilyenkor, hogy a 2020-as lesz az év, amikor egy regényt sem írok meg. És tessék…

A január és a február még békésen indult, márciusban még nőnapi tüntetés-koncertre mentem, és aztán hirtelen nyakunkba szakadt az első, háromhónapos karantén. Mint tapasztalt home office dolgozó, március végén még tanácsokat adtam a blogomon, hogyan éljétek túl ezt az időszakot. Mely gondolatok amúgy a mai napig nem évültek el… Főleg, hogy a mai napon sem más nagyon az életünk.

Szóval eredetileg úgy terveztem, hogy a kész és elfogadott Egy új élményt (ami egy Aladdin-retelling és itt meséltem róla) gyorsan megszerkesztjük márciusban, aztán már jöhet is a következő munka, azaz a Lélekfény 2. megírása. A szerkesztés el is készült, de az az igazság, hogy látva a kialakuló járványhelyzetet és a boltok bezárását, Könyvfesztivál elmaradását, én úgy éreztem, nincs arra túl sok esély, hogy a Lélekfény 2. a polcokra kerülhessen.

Az írás egy összetett dolog. Egyfelől az embert inspirálják a visszajelzések, ha látja, hogy az olvasók szerették a történetet és kíváncsiak a folytatásra (vagy a következő műre), másfelől belső szükséglet. Van az a pont, amikor a történet meg akar születni és kész. Lehet, hogy más dolgod lenne, lehet, hogy aludnod kellene, lehet, hogy mást terveztél írni, de annak a történetnek most jönnie kell.

A karantén, a hírek olvasása, a barátoktól és családtól tartott távolság és a gondolat, hogy úgysem jut el az olvasókhoz a regény, nem segítette a folytatás megszületését.

Ami ebben az időszakban elkészült (és nem kikapcsolódásként írt fanfic), az egy novella, ami bekerült a Könyvmolyképző Kiadó Szerelem a Corona idején című kötetébe. (A beleolvasóban meg is leshetitek az elejét.) Ez egy realista New Adult történet, ami úgy kezdődik, hogy egy lány rossz csetszobába lép be, talpig jógacuccban. És innen… nincs megállás. Egyébként személyes élmény ihlette.

Az őszi, második hullámos karantén idején már valamivel okosabb voltam, jobban figyeltem arra, hogy fenntartsam a szociális kapcsolataimat. Továbbra is nagy Zoom- és Facebook-cset felhasználó maradtam, de azért a családommal is találkoztunk, ami segít(ett) átvészelni ezt az időszakot.

Ebben az időszakban kezdtem bele a 2020pillanatok nevű novellasorozatomba, ami olyan mininovellákat rejt, amik pontosan 2020 leütés hosszúak (szóközzel), és az idei év ihlette őket. Idővel elkészítettem a realista regényeimhez kapcsolódó 2020-as történeteket is. Mindegyik a Facebook oldalamra kerül fel, ott olvashatók.

Szintén az ősz nagy újdonsága – illetve már a decemberé, de egész ősszel ezen dolgoztunk – az Akronim Magazin elindulása. Ez egy olyan oldal, ahová elsősorban novellák kerülnek fel minden hónapban, de emellett cikkek (mitológiai érdekességek és írástechnikai cikkek) és rajzok is várhatók. Az Akronim első, bemutatkozó számát január során el lehet érni, később pedig mindig lesz egy ingyenes novella, és támogatóknak még több anyag. Rengeteg beszélgetés, tervezés és készülődés előzte meg az Akronim elindulását, és azt szeretném, ha itt folyamatosan találkozni lehetne novelláimmal, akkor is, ha éppen régen jelent meg regényem.

És hát a könyvmegjelenés szempontjából végül még annál is rosszabbul alakult ez az év, mint márciusban hittem volna. Habár nyáron megvolt az Egy új élmény borítótervező pályázata, az ősz valahogy egyre bizonytalanabbnak látszott, és november közepén a második karantén-kihirdetésnél eldőlt, hogy a regény nem jelenik meg idén.

Nagyon nem erre számítottam és nem így terveztem a következő írós éveket. 2020 kemény volt, de nem hiszem, hogy simán a naptár átfordításával könnyebb lesz. A nagy könyves események elmaradása komolyan bevételkiesés a kiadóknak – akkor is, ha mindenki ismer legalább egy embert (ha nem magát), aki könyveket vásárolt egész karantén alatt –, és a következő években még várhatók nehézségek.

Hatalmas pofon és nagyon tanulságos volt ez az évvége, és komolyan mondom, hogy aki várja az Egy új élményt, és szívesen olvasná, annak érdemes előjegyeznie a kiadó oldalán, egyfelől mert így kap biztosan értesítést, ha megjelenik, másfelől mert a kiadó így kap arról értesítést, hogy várják az olvasók. Az előjegyzés általában semmit nem jelentett az egy-két hetes átfutási idővel, amennyit egy várható megjelenés a kiadó oldalán töltött. Most ez másképp van. Most üzenet-értéke van a dolognak.

Ahogy mondtam már, az írás egyik fontos eleme a belső kényszer. Idén novemberben meg sem próbálkoztam a NaNoWriMóval, mert a helyzet nagyon nyomasztó volt. Ugyanakkor mind bízhatunk abban, hogy a belső kényszer közeleg, és legalábbis megírom a Lélekfény 2.-t, aztán majd a kiadó eldönti, mikor adják ki.

Az év nagy erőssége számomra a sportolás volt. A karanténban én nem kezdtem sütés-főzésbe, viszont kettőről háromra növekedett a heti kettlebell-edzéseim száma (otthonról, élő adást követve), majd egyről kettőre emeltem a heti futásaim számát, továbbá március óta lényegében minden nap jógázom. Ehhez jött néha még egy kis fókuszált toning edzés is. Szóval hirtelen igen sokat kezdtem sportolni, aminek nagyon örülök.

Emellett annak is, hogy nyáron volt egy kis lazítás, és el tudtam menni az éves evezőtúrára barátokkal – ahol idén sem dolgoztam, ami nagy öröm volt (főleg nekem, de szerintem nekik is).

Az idei év nagy újdonsága nekem a podcast-hallgatás, mert rájöttem, hogy futás közben a zene nagyon megdobja a pulzusomat, míg egy podcasten maximum röhögök (ami szintén nem ajánlott futás közben), de többnyire csak érdeklődve hallgatom. A legtöbbet a Filmklub Podcast interjúit hallgattam, meg azt, ahogy David Tennant Does a Podcast.

Ezen kívül elkezdtem videókat készíteni, de ezek még nem a Youtube karrierem első lépései, „csak” beszélgetős élő bejelentkezések, és havi egy műsor az Írózónával, amit Eszes Ritával és Bessenyei Gáborral csinálunk. Erről itt írtam bővebben.

Továbbá az év sikerélménye, hogy átvehettem a 200 nap (saját örömömre) olvasásért járó kitüntetést a Molyon. Jövőre szeretném átvenni a 300-as plecsnit. Sokszor leírtam, mennyire nehéz sokszor a munkát és a pihenést elkülöníteni, főleg olvasás terén. De igyekszem.

Hát… 2020 nagyon nem úgy alakult, ahogy képzeltem. És most már nem is tudom, képzeljek-e bármit 2021-re, vagy csak hagyjam, hogy alakuljon, ahogy tud. Szeretnék hozni nektek novellákat – a Facebookomon és az Akronim Magazin oldalán is –, szeretném írni a regényeket, és remélem, hogy hamar olvashatjátok is. Ha várjátok, bátran jelezzétek. Örülök, hogy velem tartotok :)