... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

Megállni és visszanézni – 2018 végén

Nem mondhatnám, hogy rendszeres évértékelő lennék, legalábbis nem blogon, mert azért a december végi, januári eleji időszakban szoktam megállni és végiggondolni, hogy hol tartok, miket csináltam az elmúlt évben. Ezúttal blogon is megteszem.

Ha visszagondolok most 2018-ra, minden értelemben azt tudom mondani, hogy sűrű volt. Munka-fronton nem volt megállás nyártól kezdve szinte karácsonyig, ami egyszerre nagyon jó, másfelől viszont nagyon fárasztó is lett egy idő után. Így aztán most nyilván arra fókuszálok, hogy jól kipihenjem magam filmekkel és kávéval (akarom mondani alvással), meg persze némi olvasással csak úgy, szórakozásból.

 bejegyzes060_1.jpg

2017 végén nem tettem olyan fogadalmat, hogy többet akarok (nem-munkából) olvasni, legalábbis nem nyilvánosan – de elég hamar rájöttem, hogy igenis kicsit fókuszálni akarok erre. Egyfelől a félbehagyott könyvekre is emlékezni, másfelől ha csak lehet, teremteni időt arra, hogy csak a saját kedvemre olvassak, bármilyen sok szöveggel kell is foglalkoznom munka közben.

Az előbbiben segített nekem az a „hamis” bullet journal, amit 2018-ban használni kezdtem, és a Barikatúra Design kereteiben Prohászka Panna kimondottan az én igényeimnek megfelelően állította össze. Ugyanis került bele csinos kis könyvespolc, ahol felírhattam, hogy mit olvasok és jelölhettem, hogy mivel meddig jutottam. Akad a félbehagyott könyvek között novellás kötet, amibe időnként bele-beleolvasok, akad olyan, amihez még vissza akarok térni, de közbejöttek más művek vagy munkák, és akad olyan is, amihez szerintem nem fogok visszatérni.

Amit kiolvastam, az a Molyon is megvan, sokszor írtam értékelést is, de néha csak jeleztem magamnak, hogy elolvastam. Emellett a Moly nemrég bevezetett újítása, az „olvastam ma eleget?” gomb olyasmi, amit én is bevezettem a BJ-mben valamikor az év közepe felé: elkezdtem jegyezni, hogy mennyit olvastam, csak azért, hogy követhessem, tartom-e magam ahhoz, amit (titkon) elterveztem.

 bejegyzes060_2.jpg

Nyilván a bullet journal révén még tisztábban látom, mennyire sok (és sokféle) sorozatot nézek. Kivéve a decembert, amikor 20-a óta napi szinten szórakoztatom magam a Netflix különböző karácsonyi filmjeivel. Persze, eddig is tudtam, hogy mekkora sorozat-függő vagyok, de azért nem teljesen ugyanaz ezt tudni és szépen leírni egy füzetbe, hogy egy nap alatt ledaráltál egy évadot. Tavaly is írtam, hogy nekem egyelőre ez a kikapcsolódás a szövegek világából, szóval nem hiszem, hogy hirtelen megfogadnám, hogy elfojtom a sorozatjunkie-énemet.

Viszont lényegében 2018-tól kezdtem el kimondottan fókuszálni arra, hogy fizessek a tartalmakért. Igazából 2017 novembere óta van barátokkal közös Netflix-fiókunk, de mivel az első hónap ingyenes, nekem a tavalyi karácsonyi ajándékom volt önmagam számára a Netflix-előfizetés – amiről mindenki, akinek van Netflixe, elmondja, hogy megváltoztatja az életedet, és hát tényleg. Például súlyos addikciót okoz, ha nem vigyázol, ledaráltat veled teljes évadokat, és főleg baromi kényelmes.

HBOgo elérhetőségem a nagymamám révén van, mert ő a tévés lehetőséggel él, én meg az online megoldással. Megmondom őszintén, amikor az Aranyélet második évada ment (két éve), én kábé pénzért is azonnal regisztráltam volna az HBOgo-ra, hogy minél előbb lássam az új részeket – de akkor még csak előfizetés mellé járt a regisztráció, és egy jó hosszú átfutási időt kellett túlélnem, mire tag lettem. Mostanra már van ingyenes első hónap és a netflix-szerű platform. Ha kellene, simán fizetnék külön érte.

Idén nyáron lettem Spotify-hallgató és igen hamar előfizető is, mert őszintén szólva nem olyan hatalmas összeg, viszont a Spotify mindent megtesz azért, hogy vagy véglegesen bezárd a reklámok miatt, vagy előfizess és nyugtod legyen. Egyelőre zenei vonalon mozgok, de persze ott vannak a podcastok is, amibe szintén fejest lehetne ugrani. Ráadásul rögtön egy technikai hibával indítottam a Spotify Premium előfizetésemet, amit olyan gyorsan és profin oldott meg a support, hogy azóta szerelmes vagyok beléjük.

Igazából azt hiszem, semmi büszkeségre okot adó nincs abban, hogy az ember fizet azért, hogy megnézzen vagy hallgasson művészeti alkotásokat – elég természetesnek kellene lennie. Más kérdés, hogy mégsem az. Még mindig nehéz, hogy nem lehet mindent elérni, ami az embernek eszébe jut, mert mondjuk lehet, hogy az Igazából szerelem nincs fent sem a Netflix, sem az HBOgo aktuális kínálatában (hogy lehet ez???), meg hát az sem mindegy, mekkora a havi összeg, amit levonnak.

Mindenesetre én szeretem azt az érzést, hogy megvannak ezek az előfizetéseim. (Továbbá egy rakás érdekes Netflix-filmmel és -sorozattal gazdagodom rendszeresen. A Netflix egyre jobb és jobb.)

 bejegyzes060_3.jpg

Írás terén nagyon különlegesen alakult ez az év, hiszen idén megint két regényem is megjelent – és egészen október végéig még én magam sem tudtam, hogy ez így lesz.

A 6 hét a világ megírása cseppet sem volt zökkenőmentes – idén többször is szó esett erről blogokon, de szögezzük újra le: aki azt állítja, írni zökkenőmentes, az hazudik. Ha esetleg láttátok a könyv végén a köszönetnyilvánítást, ott van némi utalás arra, hogy több kidobott verzióm is volt. Nelli életkorával is sokat szórakoztam és azzal is, hogy E/1 vagy E/3 legyen-e a szöveg. Ráadásul a kész regény végét még leadás előtt szétszedtem és átírtam, mert nem éreztem elég erősnek dramaturgiailag. Ó, és csak ezután jött a szerkesztés… Szóval volt vele munka elég.

Ezzel szemben a Válassz engem! megjelenése szinte a semmiből ugrott elő október végén, ahogy az erről szóló bejegyzésemben írtam is. Különleges, izgalmas helyzet, és nagyon örülök, hogy ennek kapcsán a könyvbe kerülhetett két kiegészítő novella is. (Írtam egy harmadikat is még 2014-ben, de azt nagyon alaposan át kellett volna írni ahhoz, hogy bekerülhessen, és erre nem volt elég idő, valamint én éppen beteg voltam.)

Ami a jövőt illeti, az én készülő regényeimet mindig titokzatos homály övezi – hát, ezen a jó szokásomon most se változtatnék. Eredetileg nagyon szerettem volna megírni az első vázlat( egy jó részé)t novemberben a NaNoWriMo keretében, de a hónap elején kidőltem egy kellemes kis betegségtől, és lényegében onnantól görgettem magam előtt a fáradtságot és a tennivalók leküzdhetetlen halmát, szóval nem írtam. A többit meg… majd meglátjuk. Valamint övezze a szokásos titokzatos homály.

 bejegyzes060_4.jpg

Összességében nagyon pörgős évet zárok, aminek a végén baromira kellett most egy kis lelassítás és semmittevés. 2019-re most sem akarok semmilyen fogadalmat tenni, de az egyik legfontosabb dolognak most azt érzem, hogy kicsit jobban ki tudjam egyensúlyozni a tennivalókat és a pihenést. Aztán a többi majd alakul.

Köszönöm mindenkinek, aki velem volt az elmúlt évben, bármit elolvasott, amit írtam, visszajelzést, levelet, üzenetet írt nekem, ajánlotta valakinek a műveimet, vagy akár csak jól érezte magát annak köszönhetően, hogy éppen tőlem olvasott. Jövőre is találkozzunk!

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr6414523636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • RóbertKatalin: @Édua84: Hát igen, az az igazság, hogy szándékosan nagyon ismert alapra építettem, sok van benne a... (2020.07.07. 08:43) Borítótervező pályázat
  • Judit_29: @RóbertKatalin: Nem disneys, ez egy teljesen saját feldolgozás saját dalokkal (Aladdin il musical)... (2020.03.14. 20:11) Jön az Egy új élmény
  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
süti beállítások módosítása