Mostanában nem vagyok elég jó (=gyors) élménybeszámoló-író, de még egy héten belül gyorsan írok egy kicsit az idei karácsonyi rendezvényünkről.
A Könyvmolyképző Kiadó ismét kétnapos programot szervezett az Alexandra Pódiumra, és be kell vallanom, szombaton komoly konkurencia támadt: eleredt a hó, de úgy tisztességesen. Aki követ Instagramon, biztosan tudja – de még talán Facebook alapján is sejthető –, hogy imádom a havat, imádok hóesésben sétálni és fotózni. De rendes lány vagyok, és elmentem szépen az Alexandrába.
Novák Vicától mézeskalácsot csentem, Bodor Attilától pedig kaptam egy karkötőt, és megnézegettem mindkettejük új könyvét. Tudtunk kicsit beszélgetni Lovranits Júlia Villővel és láttam végre, hogyan mesél kézjelekkel, találkoztunk K. László Szilviával, majd Kántor Katával és Nózival. Megbámultam Ecsédi Orsolya új könyvében a szellemes illusztrációkat, meghallgattam Ashley Carrigan és Cselenyák Imre beszélgetését is.
Azt hihetnénk, ezután már akár ki is mehettem volna a hóba – na, nem verekedni, csak örülni az időjárásnak –, de elkezdődött az Aranymosás találkozó, ahol a szerkesztők szabadon fülön csíphetők. Az írók, az íróiskolai hallgatók, sőt, akár az érdeklődők is jöhettek és kérdezhettek most. Így történt, hogy az első beszélgetés után – ami alatt életmentő vacsorámat fogyasztottam éppen… – én lettem az egyik olyan személy, aki garantáltan eltalál a koktélozós-sörözős-kávézós második helyszínre. Úgyhogy miután Varga Bea elvezette a csapat első felét, én odavezettem a másodikat és jól ott is ragadtam.
Ez azért volt kényes kérdés, mert másnap reggel negyed tizenegykor már az Alexandrában kellett lennem, hogy Deszyvel levezessük a Vörös Pöttyös Klub keretében a kvízt. Nagyon gonosz módon regények első majd utolsó mondataival zaklattuk a korai órán a résztvevőket, akik amúgy sikeresen megoldották a feladványokat. És ekkor beindult a nap…
Beszélgettem a színpadon On Saijal, egy kávé mellett a galérián barátokkal, fotóztam barikat, meséltem novellákról a Meghitt pillanatok kapcsán, lopva ettem szendvicset ebéd gyanánt Tavi Kata beszélgetésén, aztán Eszes Ritával kiültünk, hogy Sereg Gitta kérdéseire hatalmas rutinnal válaszolgassunk. Lehet, hogy még ma is ott beszélgetnénk, ha nem telt volna le a háromnegyed óra… Így maradt a dedikálás kávéval és mézeskaláccsal.
A jó élmény hatására még háromszor dedikáltam a héten, kevesebb kávé és további mézeskalácsok társaságában. Nagyon szeretem az olyan kisebb boltokat, mint a Tescóban lévő Alexandra, ahol minden ott van karnyújtásnyira, de öröm volt látni a tömeget a Nyugati téren és a Westendben is.
Jövőre folytatjuk. Elsőnek az írást kellene, hogy legyen jövő télre új regény…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
