A tervek szerint ősszel jelenik meg az új regényem, ami 6 hét alatt játszódik. Mivel ez a 6 hét nagyon meghatározó szakasz, úgy döntöttem, indítok egy olyan cikksorozatot, amiben mindig 6 dolgot mesélek el a regény kapcsán. Ma újra a színházról mutatok valamit: hoztam 6 szakkifejezést.
Tudjuk, hogy minden szakmának megvan a maga zsargonja, és ha az ember hitelesen akar írni, ezt meg kell jelenítenie, ha pedig a nem-szakértő olvasók számára is élvezetesen akar írni, úgy kell megjelenítenie, hogy mindenkinek érthető legyen. Szerkesztés közben kiderült, hogy mindenféle szakkifejezést pakoltam a könyvbe – például a fények lemennek az előadás végén a színpadon, a diétázó emberek pedig eléheznek, amikor hirtelen leesik a vércukruk –, és dolgoztunk azon Kozma Rékával, hogy ezeket mindenki értse. De most úgy döntöttem, megmutatok 6 színházi szakkifejezést.
Hát, akkor lássuk!
A Katona József Színház egyik öltözője (saját fotó)
1, első egybemenés
A próbafolyamat része. A színészek az egyes előadásokat nem lineárisan kezdik próbálni, és még ha úgy is tesznek, nem játsszák végig minden próba alkalmával a teljes előadást. Azt, hogy mikor melyik jelenet(ek)et fogják próbálni, a rendező asszisztens egyezteti a rendezővel és teszi közzé (lásd még a színházi foglalkozásokról szóló bejegyzést). Viszont van egy pont, amikor először végig kell játszani a teljes előadást egyben. És nem, ez nem a bemutató vagy a főpróba, hanem az első egybemenés. Vagy első összpróba.
A regényben K.M. úgy meséli, hogy az első egybemenés sokszor elég katasztrofálisra sikeredik – még szerencse, hogy utána van bőven idő a tökéletesítésre.
2, feladni (a szöveget)
Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk a csudába a darab szövegét, és improvizálunk. Sem azt, hogy a dramaturg belefárad a munkájába és feladja az egészet. (Sőt, még azt sem, amikkor a drámaíró adja fel. Az írós blokkok nem ide tartoznak.) Szóval a szöveg feladása a súgó feladata, olyankor, ha a színész ilyen-olyan okokból úgy érkezik a próbára, hogy nem tudja a szövegét.
Lehet beugró színész, lehet felkészületlen, mindenesetre ilyenkor a súgó előremondja neki a megfelelő ütemben a szöveget. Azaz feladja. Elképesztően nagy koncentrációt igénylő feladatnak tűnik, mert a „megfelelő ütem” azért egy elég tág fogalom. Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója azt nyilatkozta egy cikkben, hogy felvételiztetett már így súgó-jelölteket, hogy ez volt a feladat.
3, sürgető
Ez egy kakukktojás, mert nem szerepel a regényben. (Kénytelen leszek csak emiatt írni egy második kötetet.) A sürgető akkor hangzik el, amikor az ügyelő már többször is hívta a színpadra a színészt, és most már tényleg be kellene esnie a kulisszák mögé, különben lekési a jelenetét.
Az ügyelő munkájáról, és arról, hogy a színészek nem töltik a teljes előadást a színpad szélén, szintén írtam már korábban – tehát az ügyelő hívja őket a jeleneteik előtt színpadra. Természetesen ez a hívás úgy történik, hogy az ügyelő fejben jó néhány perccel előrébb jár, mint az előadás, így tud időben szólni az öltözőben vagy büfében tartózkodó színészeknek. Aztán, ha kell, akkor szól még egyszer. És a sokadik hívás lesz a sürgető.
4, takarás
Ezt pedzegettük már a sürgetőnél: a kulisszák, díszletek mögötti terület a takarás. Ülhet a súgó a takarásban, nyilván az ügyelő is takarásban marad, és itt vannak a mindjárt színpadra lépő színészek. De akad olyan helyzet, hogy gyorsöltözésre van szükség, azaz a színész nem megy vissza az öltözőjébe – mert mondjuk nincs rá ideje –, hogy ruhát váltson két jelenet között, hanem az öltöztető segít neki – na hol? A takarásban.
Szóval a díszletek mögötti/melletti területről beszélünk.
5, vezérkellék
Ezzel a kifejezéssel a Katona József Színház kellékese kapcsán találkoztam, aki azokat a kellékeket nevezi így, amik jelenléte elengedhetetlen az előadásban. Tehát, ha mondjuk egy szereplőt színesít, ha egy mobiltelefonnal matat a jelenetben, akkor szomorú, ha az valamiért elkeveredett és nincs a kezében a telefon, de azért a jelenet működik. Ha viszont az adott szereplőt fel kell hívni a mobilján, és a telefonon bejelentett híren múlik a színdarab folytatása, elég nagy bajban van a kellék nélkül.
Amúgy a színészek sosincsenek igazán nagy bajban. Rögtönzéssel és profizmussal rengeteg mindent meg lehet oldani, és az előadás sok-sok ember összehangolt, profi munkája – így a legtöbbször a néző észre sem veszi a bakit.
6, visszaolvasópróba
A próbaidőszakból vett szóval kezdtük a bejegyzést, és ez is egy olyan kifejezés, ami a próbaidőszakhoz kapcsolódik, mégpedig az elejéhez. Sok színházban kerülnek fel próbafotók az olvasópróbáról – amiről azt gondoljuk, hogy ez az, amikor mindenki körbeül egy hosszú asztalt, és a színészek felolvassák a színdarabot. Nos, nem. Az olvasópróbán a rendező olvassa fel és értelmezi a színdarabot. Aztán a visszaolvasópróbán olvassák a színészek. Világos? Nelli nem minden barátjának lesz az…
A regényben még tovább kalauzollak majd a színház világába. Lesznek érdekes kifejezések, helyzetek, pillanatok. Hamarosan te is beleshetsz a kulisszák mögé ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
