... és van, aki majd ír...

Ha az ember fantasyt ír, a világteremtésnek elengedhetetlen része lesz az is, hogy új fogalmakat találjon ki. Ezek lehetnek akár teljesen új szavak is, de nem kötelező annak lenniük, éppenséggel lehetnek olyan fogalmak, amiket ismerünk, kicsit másképp használva. Én a magam részéről íróként minimalizálni akartam az új hangalakok kigondolását – érthetetlen, pedig gyerekkoromban imádtam halandzsa-nyelven beszélni! –, és inkább ismert szavakat csavartam ki és gondoltam újra.

Ezek közül talán az olvasó az, ami a legfurcsábbnak tűnhet, hiszen nem a könyv olvasójáról beszélünk (de szerkesztés közben is volt olyan megjegyzés, ahol ez összezavart, meg amikor a könyvről beszélve azt mondjuk, az olvasók így és úgy, olyankor is fura), és az életjegy az, amin a legtöbbet gondolkoztam. (Végül azzal győztek meg, hogy elvessem az olvasójegyet, hogy akkor örökké a Szabó Ervin Könyvtár követelné magának Milót. Márpedig Deniel annak nem örülne.)

Egyébként volt/van egy jegyzetfájlom, és abban gyűjtöttem lehetséges kifejezéseket, amikből végül összeállt a történet világának fogalomtára.

Azt a néhány kifejezést, amik mégsem ismert szavak, óír szavak torzult alakjából „nyertem”, és minden alkalommal külön figyeltem az eredeti szó jelentésére. Ilyen a tír, a Lélekfény világának „főszereplő” népe, ami „szigetit” jelent és a dobur, az ő testvérnépük, ami „vízen túli”-t jelent. Emellett még az egyes települések nevét is óír szavakból alakítottam ki.

A fogalmak tehát nagyrészt létező szavak, de a nevek már kicsit másképp alakultak. Egy részük létezik, egy része kialakított hangalak, de mindig igaz rájuk, hogy pontosan úgy vannak leírva, ahogy ki kell őket ejteni. Szóval, ha addig bárkinek álmatlan éjszakái voltak, hogy „májlo” vagy „milo”, akkor elárulom: milo.

Tehát a Lélekfény-sorozat világában elsősorban olyan fogalmak vannak, amik ismert szavakból állnak össze, csak (részben vagy egészben) mást jelentenek, mint ahogy ismerjük őket.

Következzen ezeknek a fogalmaknak a gyűjteménye:

Bukott: sikertelen vizsgát tett olvasó, aki sohasem lehet mester. Fekete inget viselnek és az olvasók központjában töltik életüket. A legnagyobb szégyen egy olvasó számára.

Dobur: a tírek „testvérnépe”, akikkel valaha együtt éltek, de aztán különváltak, amikor a tírek a szigetre költöztek. Jelentése: „vizen túliak”. A doburok elvesztették a Napéshold áldását, azaz a jegyet.

Földasszony: a három „kisebb” isten egyike, a Nap és Hold társkötéséből született leánygyermek, aki a vetésért, termőföld minőségéért, bőségért felelős

Egykezes kötés: olyan társkötés, aminél mindkét félnek egyforma (jobb vagy bal) kezén van a társjegy. Szigorúan tiltott.

Égjelek: a tírek írása fogalomírás, ez egyes szavakat jelölő képeket nevezik égjeleknek

Életjegy: az olvasók jele, mindkét alkaron felbukkanó életfa (kőrisfa), aminek gyökerei a csukló fölött kezdődnek, ágai kb. könyökhajlatig nyúlnak. 10-12 éves kor között születik, az életjegy feltűnése magas lázzal jár, ami akár halálos is lehet. Akinek életjegye van, sosem lehet társjegye.

Jegy --> lsd. társjegy vagy életjegy

Kesergő: olyan tír, aki elszökött a szigetről. Általában hatalmas szégyen a családjának is.

Kötés, társkötés, kötődés: a tírek nem ismerik a szerelem fogalmát, számukra a legerősebb kapcsolat két ember között a kötődés. A társakat az olvasók házasítják össze kötési ceremónia keretében.

Lélekfény: életerő, egyfajta energia, ami boldogsággal tölti el az embert. Ha sok van belőle, akkor egészséges és vidám az ember, ha kevés, akkor könnyen megbetegszik, depresszióba eshet. Lélekfényt mindenféle testi-lelki örömet okozó tevékenységgel lehet nyerni, de az olvasók átadni és elvenni is tudnak. Csak az olvasók érzékelik a levegőben.

Napéshold: a tírek fő istenpárja, a társkötésben élő Nap és Hold, akik jeggyel áldják meg a tíreket. Az ő társkötésükből született a három „kisisten”.

Olvasó (tanonc, vizsgázó, mester): a tírek társjegyének olvasására, értelmezésére képes ember. A Napéshold választja ki erre a feladatra azzal, hogy életjegy születik kezén. Az olvasók tíz esztendőn keresztül tanulnak egy mester mellett, kilenc évig tanoncok, az utolsó évben vizsgázók, majd ha sikeres vizsgát tettek, mesterek lesznek.

Széljárás napja: ünnep, a hidegebb idő beköszönte, a tél kezdete, amikor erősödnek a szelek. A Szélúr ünnepe

Szélúr: A három „kisisten” egyike, a Nap és Hold társkötéséből született egyik fiúgyermek, aki a hőmérsékletért, szelekért felelős.

Szószóló: olyan olvasó, akit a Napéshold különösen kegyel, ezért jósálmot mutat neki. Az álmokat általában a mesterek tanácsa értelmezi.

Társjegy: a tírek egyik csuklójának belső oldalán felbukkanó, teljesen egyedi jel, ami alapján az olvasók társat találnak nekik. 16-18 éves kor között születik, karpánttal illik elfedni.

Termésnap: ünnep, az első termések ideje, vigasság, nagy lakomák jellemzik, a Földasszony ünnepe

Tír: a Napéshold kiválasztott népe, az egyetlen, aki a jegyek segítségével megtalálja a tökéletes társát. A név jelentése „szigeti”, azért vonultak el a szigetre, hogy megőrizzék a jegyet.

Ugrás: egy konkrét városban megjelenő beavatási szertartás a fiatalok között. A szertartást mindig Vízjárás napjára időzítik

Vizsgázó --> lsd. olvasó

Víznek megy: hajóra száll azért, hogy elszökjön a Tír-szigetről, azaz kesergővé váljon

Vízjárás napja: ünnep, áradások és melegebb idő kezdete, a Vízúr ünnepe

Vízúr: A három „kisisten” egyike, a Nap és Hold társkötéséből született egyik fiúgyermek, aki a folyókért, tavakért és tengerért, azok vízállásáért, viharokért, szárazságért vagy éppen áradásért felelős

A regény világa izgalmas, sok szabály köti a szereplőket, amik részben talán kirajzolódnak a fenti fogalmak megmagyarázásból is. Persze, majd a regényben állnak össze igazán. Csak gondoltam, mutatok nektek mindebből egy kis ízelítőt :)

A Lélekfény-sorozat első része, a Keresd az igazit! várhatóan október 29-én jelenik meg, és a Könyvmolyképző Kiadó honlapján már megrendelhető.