... és van, aki majd ír...

A Prológus blog keresett meg azzal a kérdéssel, hogy milyen tanácsokat adnék kezdő íróknak. Mire figyeljenek, hogyan fogjanak neki, hogyan írjanak? Természetesen nem sikerült két bekezdésben összehozni a választ, szóval íme egy helyes kis, bővített válasz a kérdésre: mit tanácsolnék én kezdő íróknak?

Elöljáróban: szintén a Prológus kérdésére válaszolva J. Goldenlane azt írta, ne fogadj meg tanácsot másoktól. És igaza volt, mert ha azt mondanám most, hogy írj mindig vázlatot, azzal biztos, hogy örök jegyzetelésbe fojtanék pár remek regénykezdeményt, csupán azért, mert van, aki nem tud vagy szeret vázlatolni – és nem is kötelező. Vagy azt mondanám, írj minden reggel, mert akkor a legfrissebb az agyad, egy csomó éjjelibagolyt kikészítenék. Ha meg azt mondanám, minden nap ülj le és írj, kötelező körré tennék valamit, aminek a célja az élvezet és a játék.

Ezért ezt mind nem mondom. Hanem hátrébb lépek kettőt, és mondok valami olyat, amit tágabban értelmezhetünk, és talán senkinek sem árt, ha ezt mondom.

Látszólag írni nagyon egyszerű: leülsz egy üres lap (vagy Word oldal) elé, fogod magad, és írsz. És tagadhatatlan, hogy nagyon jól működő, izgalmas regények születhetnek így, mindenféle előkészület nélkül, szinte a semmiből. Mégis sokan kérnek tanácsot, hogy hogyan legyenek publikáló írók, elfogadott kézirattal vagy megjelenő novellával – így talán amennyire egyszerűnek tűnik, annyira kérdéses is, hogy mire érdemes figyelni. Nekem két tanácsom van:

Ha írni akarsz, olvass. Sokat, sokat, rengeteget. Olvass abban a műfajban, amiben írnál, mert így megismered a gyakran visszatérő témákat, a kliséket, hogy mit szeretnek az adott műfaj olvasói, mi lehet újdonság számukra, mi az, amit már unnak, mik az elvárásaik. Olvass más műfajokban, mert a kalandozás tágítja a látóteredet, más műfajok technikái vagy akár kliséi színesíthetik a saját eszköztáradat, izgalmasabbá tehetik a regényedet.

Olvass klasszikusokat, mert bővítik a szókincsed, megtanítanak türelemmel állni egy történethez, értékelni a leírásokat, lelassítani és figyelni a szavak szépségére. Olvass kortárs szerzőket, mert akkor látod, hogy mások hogyan nyúlnak korunk problémáihoz, és mennyire járnak el sikeresen – tanulhatsz a bukásaikból és a sikereikből is. Olvass verset, mert amilyen nehéz, olyan értékes, hiszen sűrítést, költői képeket tanulhatsz belőle. Olvass novellát, hogy lásd, hogyan lehet röviden is kerek történetet írni. Olvass regényt, hogy megfigyelhesd mások dramaturgiájának alakulását, világépítését. Szóval olvass mindent és mindenfélét, kimondottan sokfélét.

És mindeközben, ha írni akarsz, akkor írj. Nevetséges tanácsnak hangzik, de nagyon sok ember csak ül a gépe előtt, és tervez, egyre csak készül, hogy egyszer majd megírja a Nagy Művet – nos, a nagy művek ritkán születnek meg csak úgy, minden előzmény nélkül. Minden tíz évvel később butácskának tűnő, gyerekkori zsenge, minden ügyetlen verskezdemény, minden félbehagyott regényötlet értékes. Persze, nem ezektől lesz neved, és nem ezeket fogják keresni a boltban a polcokon, mégis ezek vezetnek el a publikálásig. Mert a rosszul sikerült történetből, a félúton megunt történetből, a később ügyetlennek tartott történetből is tanul az ember.

Nem véletlen, hogy az írástechnikai oktatás sem csak elméletből, hanem gyakorlati feladatokból is áll, ugyanis próbálkozni kell ahhoz, hogy fejlődjön az ember. Ellesni technikákat, játszani lehetőségekkel, ötletekkel. Elrontani és kijavítani dolgokat. Ráismerni a hibáidra. Szokni az írás eszközeit – a nyelvet, a nyelvi képeket, a világteremtést. Érthető, ha az ember türelmetlen, és szeretne végre elismert író lenni – mégsem érdemes kihagyni ezeket a tanulóköröket, mert sokkal jobb lehet az első megjelenő regényed, ha adsz időt a játéknak. Ha az írás élvezet és móka lesz, és te tényleg játszol vele.

Természetesen minden írástechnikai anyag segíthet – egy kurzus, egy blog, egy könyv. Hasznos lehet, ha az ember talál bétákat, előolvasókat, akik véleményt mondanak, tanácsot adnak. Az íráshoz kell sok türelem, a regényt „pihentetni” kell, sőt, fontos, hogy tudjuk, még a kész kéziraton is dolgozni kell majd a szerkesztővel. De mégis, a legtöbbet az tud segíteni, ha ismerjük a könyvek világát, és ha gyakorlunk, gyakorlunk, gyakorlunk.

Ha bétákat keresnétek, kattintsatok ide. Ha íróiskolát, ide, ha személyes tanácsadást, ide. Ha pedig most-azonnal írástechnikáról akarnátok olvasni, két blogot tudok ajánlani, ezt vagy ezt. Jó nézelődést!