Körblogolásba kezdtünk Laura Arkanian, Kae Westa és Rácz-Stefán Tibor írótársakkal, ami azt jelenti, hogy rendszeresen keresünk majd egy témát, ötletet, gondolatot, amit mindhárman megrágunk, és bemutatunk a blogunkon. Érdekes lesz látni a hasonlóságokat és különbségeket.
Első közös blogolásunkon hét kérdést tettünk fel egymásnak, magunknak. Következzen tehát hét dolog, amit eddig nem tudtatok rólam.
Vagy mégis?
1. Mennyire vagy konyhatündér-típus?
Im
ádok főzni (meg sütni). Különösen este tíz után, lehetőleg valamilyen hangos zene társaságában. (Látom, amint mindenkiben felmerül a kérdés, hogy a szomszédoknak ez mennyire elfogadható, de a konyha irányában nincsenek szomszédaim.) A receptekkel csak távoli ismeretségben állok, a saját kútfőt és a kreativitást sokkal jobban kedvelem. Megnyugtatásul közlöm, hogy tesztalanyok eddig mindig fogyaszthatónak találták a végeredményt.
Valószínűleg saját főzés-rajongásom lehet az oka annak, hogy az írásaimban is gyakran felbukkan legalább egy olyan karakter, aki szeret és szokott főzni.
2. Cím – tudjuk, hogy egy regény (vagy akár egy novella) címe meghatározó, hiszen ez az, amivel elsőként meg tudod ragadni az olvasó figyelmét. Könnyen rátalálsz, vagy az a típus vagy, akinek kínszenvedés megtalálni a szöveghez passzoló címet?
Címgyűjtő vagyok. Most éppen a telefonomba jegyzetelek olyan szókapcsolatokat, kifejezéseket, amik alkalmasak lennének címnek. Történet még nincs hozzájuk, de tudom, hogy egyszer majd lesz.
Szóval legtöbbször úgy kezdek el írni, hogy már ott virít a cím a fájl nevében és az első oldalon, és nagyon ritka, hogy menetközben változtatnom kellene rajta.
De persze akadnak olyan helyzetek is, amikor vergődöm a címmel. A Szívből, színből, igazán esetében például csak egy idő után ugrott be, hogy ez lesz a megfelelő, mert a Hatalom-játék csak munkacím volt erre a történetre, és a Szeret, nem szeret és annak bármilyen variációja (ami a szívből, színből, igazán szavak előtt van a játékban) túl klisés lett volna.
3. Kutya vagy macska?
Mindkettő. Nem hiszek abban, hogy választani kell, egyformán aranyosnak tartom a kutyákat és a macskákat is. Ennek ellenére nekem macskáim vannak, de ennek főleg az az oka, hogy túl lusta vagyok ahhoz, hogy napi háromszor sétáltassak meg egy kutyát. Meg hogy a lakásomba két macska és énmellém már csak kényelmetlenül férne be egy kutya is.
4. Milyen zeneszámot hallgattál utoljára? Általában ilyen zenét hallgatsz?
Most éppen a Hangaszál szól az Anna & the Barbiestól. Elég változatos zenéket hallgatok, Katie Meluától kezdve Pinken keresztül a Rammsteinig. Hangulatfüggő, hogy éppen milyen típusú zenét választok a kínálatból. Bár vannak olyan műfajok, amik határozottan távol állnak tőlem.
5. Ebook vagy papírkönyv?
Mostanában nagyon sokat használok ebook-olvasót, de ennek oka inkább a különböző feladataimban keresendő, nem a meggyőződésemben. Ha például abból választhatok, hogy gépen vagy olvasón olvasok el valamit, akkor a szememnek kellemesebb az olvasó. És ettől egyre inkább rászokom. Kicsi, könnyű, ha a végére érek valaminek, ott van azonnal a következő, kényelmes és tök szép a tokja. (Habár imádom a szép könyvborítókat is.)
Ezzel együtt sem tenném le véglegesen a voksom az e-olvasó mellett. Legyen vegyes!
6. Számodra mi az álomváros? Ha a világban bárhol élhetnél, és ott ugyanúgy éreznéd magad (nem lennének nyelvi akadályok például, meglennének a barátaid, kapcsolataid), hol élnél legszívesebben?
Párizs vagy London. Igazából én szeretem Budapestet, nagyon szép és nagyon élő. De ha bárhová átköltözhetnék, és ott lennének a barátaim, szeretteim, ugyanannyi esélyem lenne arra, hogy megtaláljam a helyem, akkor mennék Párizsban a Montmartre környékén egy (amúgy hangulatában kifejezetten Pestet idéző) csendes utcába. Vagy Londonban egy vöröstéglás házba.
7. Megjelent az első regényed. És most hogyan tovább? Elárulsz jövőbeli terveket?
Nem. Már csak azért sem, novemberben elárultam ezt-azt egy készülő regényről, de most éppen egy másik készül. Mondanék róla valamit, aztán a végén valami harmadik dolog jelenne meg legközelebb, és nem értenétek, hogy miért beszélek össze-vissza.
Szóval a jövőről annyit tudok mondani, hogy írok, és szeretném, ha olvashatnátok majd a műveimet. Ha pontosan pedig látjuk, hogy mi lesz a következő, mesélek róla. Ígérem.
Olvassátok el a többiek válaszait is!
Laura Arkanian
Kae Westa
Rácz-Stefán Tibor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
