... és van, aki majd ír...

Ha minden a tervek szerint alakul, ősszel megjelenik a Lélekfény-sorozat első része, a Keresd az igazit!. Meséltem már arról, hogyan győztem meg magam, hogy meg kell írnom ezt a regényt (ami aztán meggyőzött engem, hogy sorozattá kell válnia), de beszéljünk most magáról a történetről! A Facebook oldalamon az elmúlt hetekben meséltem kicsit a világról, a főbb szereplőkről és a főbb szerelmi szálakról. Most jöjjön ez kicsit összefogóbban!

A történet világa

Lepillantott a sziklaperemről a tengerre. A felfelé meredő, élesszélű sziklákat úgy hajigálhatták az égiek a partra, mint kisgyermekek a faragott játékokat. Milo jól ismerte a járást, mert a szigeten kedvelt ceremónia-hely volt. […] Errefelé örökkön lélekfény lüktetett a levegőben, mintha a Napéshold kiemelten kedvelné ezt a helyet.

Egy fantasy történetre számítsatok, aminek az első része a Tír-szigeten játszódik. A tírek bőven a történet ideje előtt költöztek ide (akkor váltak külön a szárazföldi doburoktól), hogy megőrizzék a szokásaikat és főleg az égiektől kapott jegyet. Tehát a vallásuk adja a társadalmuk alapját, főistenük a Napéshold, egy istenpár, akiknek köszönhetően nekik lehetőségük van megtalálni a tökéletes társat -- ellentétben mindenki mással a világban, akiket igen sajnálnak (ha nem vetnek meg…), hogy mindenféle más módokon kell társra találniuk.

Kb. a keltákhoz hasonló fejlettségen járnak, fontos a kereskedelem (szigeten kívül és belül), a földművelés, állattenyésztés, némi vadászat is megjelenik, de alapvetően letelepedtek, csak kisebb csoportok járják életvitelszerűen a szigetet. A tírek nem hódítanak, hanem elzárkózó életet élnek. Cserébe be sem engednek, ha közösség nélkül járkálsz, gyanús vagy, és akkor végképp, ha nincs jegyed, mert hát akkor nem vagy tír.

A tírek el sem költöznek a szigetről – az nagy szégyen lenne az itt maradóknak, meg hát ki akarna olyan helyre menni, ahol nem lehet ott az igazi társa? (A kesergők… de az ő létük és viselkedésük nem elfogadott egyáltalán…)

A világban nincs mágia, van viszont lélekfény, azaz életerő, életöröm. Ha valakiben sok a lélekfény, boldog, egészséges, ha kevés, lehangolt, könnyebben megbetegszik, hosszabban gyötri betegség.
Minden, ami örömet okoz, lélekfényhez juttatja az embert – jó ebédek, mulatság, tánc és persze érintések is. Szabad szemmel nem látható, az átlagos tírek nem is képesek érzékelni, az olvasók azonban igen, sőt, azt is megtanulják, hogyan irányítsák, adjanak vagy vegyenek el (elvenni szigorúan tilos, szóval nyilván csinálják…)

Jegyek és lelki társak

Olyan volt a társjegyet olvasni, mintha egy hagymáról hántaná le a rétegeket, hogy egyre beljebb jusson, egészen az ember valódi jelleméhez. Már a jegy formája is árulkodó, de a valódi mélységeket a sokszor kuszának tetsző minták értelmezése mutatja meg. Tíz esztendő nagyon is kellett, hogy megtanulják olvasni a jegyeket.

Minden tírnek van jegye a Napéshold kegyéből, mégpedig kétféle jegyük lehet: a többség társjegyet visel, ami 16-18 év körül tűnik fel a csuklón, meglehetősen bonyolult minta, amit az olvasók tudnak értelmezni. Sokat elárul az emberről, akinek a kezén van, és arról is, ki lehet számára megfelelő társ. Az olvasók ez alapján párosítanak.

És ki lehet olvasó? Akinek 10-12 éves kora között felbukkan az alkarján az életjegy. Ez sokkal nagyobb kiterjedésű és fa alakja van. Ezután a fiatal olvasót magához veszi egy mester, és tíz esztendőn keresztül tanul – sokszor írni-olvasni is, nemcsak jegyek olvasását –, mire eljut az utolsó vizsgájáig. Az olvasóknak nincs társa, képtelenek arra, hogy kötődjenek, azaz szerelembe essenek. (Állítólag.)

Ha valamiről emberek döntenek, ott biztosan akad tévedés és korrupció, de ezt a feltételezést ne emlegessétek a mesterek előtt, mert nem néznének rátok jó szemmel. És lássuk be, ők mindent megtesznek, hogy senki se akarja lélekfénnyel megvásárolni a döntéseiket…

Milo, Elina és Deniel

Nem engedheti el őket. Ez az egyetlen esély, hogy szövetségest találjon.

A regénynek három nézőpontkaraktere van, az ő útjaik összetalálkoznak, és bár eleinte nem igazán akarnak együttműködni idővel rájönnek, hogy ilyen-olyan okokból szükségük van egymásra.

Milo olvasó, éppen az utolsó vizsgája előtt jár. Tudja ő, hogy hatalmas kegy az életjegy, csak éppen semmire sem vágyik annyira, mint a kötődésre, miközben, mint tudjuk, az olvasók nem kötődnek és örökké magányosan bábáskodnak mások boldogsága felett…

Elina egy gazdag kereskedő lánya, kislány kora óta ismeri és kedveli Kellánt. Sokáig úgy hitték a fiúval, hogy társak lehetnek, de mindkettejüknek a bal kezén bukkant fel a társjegy, márpedig a Napéshold tiltja az egykezes kötéseket. Úgy néz ki, Elinának és Kellánnak is más társat találnak az olvasók. De lehet az erősebb, mint az egymás iránt érzett vonzódásuk?

Deniel idegen földről érkezett, titkos küldetést kell végrehajtania. Úgy tűnik, nem jár sikerrel, amikor új lehetősége kap az istenektől: megpróbálhat tírnek álcázva a sziget szívébe jutni. Elinával és Milóval is keresztezik egymást az útjaik, és hirtelen Deniel tervei sokkal bonyolultabbá válnak, mint hitte volna…

Elina és Kellán kapcsolata tiltott, de kérdés, hogy ők le tudnak-e mondani róla. Csakhogy, ha ragaszkodnak egymáshoz, az égiek haragja nemcsak őket sújthatja, hanem a városukat, szeretteiket is. Milo és Deniel között pedig nem is lehetne kapcsolat – legalábbis nem olyan, ami mögött valódi kötődés áll –, lehetséges, hogy mégis éreznek valamit? Deniel persze könnyen kérdőjelezi meg a szabályokat, hiszen máshonnan érkezett, de Milo életének már csak az adhat értelmet, hogy olvasó legyen, nem?

Ilyen lesz tehát a Keresd az igazit! alaphelyzete és világa. Aztán meglátjátok, ki hogyan dönt és merre vezet az útja ebben a kötetben… ;)

Szeptember 28-án (szombaton) 17 órától az Alexandra Pódiumon beszélgetünk majd a könyvről. Gyertek, tudjatok meg még többet!