Szeptember végén borítótervező-pályázatot indítottam az új (Fecsérelt életek munkacímű) kéziratnak. Most pedig elérkezett az eredményhirdetés pillanata.
Tudom, tudom, vasárnap óta váratok mindenkit az eredményhirdetéssel. Nem gonoszságból, hanem mert annyira sűrűn alakulnak most ezek a napok. Míg a pályázók képeket szerkesztettek, én és Kozma Réka a szöveggel csináltuk ugyanezt, hogy tényleg nagyon jó kis regény kerekedjen az eredeti kéziratból. Reményeim szerint sikerrel jártunk.
Most a végleges címen töpreng a fél kiadó (és persze én is), de közben a borítókat is sokszor-sokszor szemrevételeztem. És most végre itt vagyok.
Hihetetlen, milyen sok képet, ötletet kaptam. Nagyon szerettem a fantáziátokat, nagyon meghatott, hogy nem egy ember húsznál is több pályamunkát készített, nagyon sokat töprengtem a képek fölött. Ugyanis volt olyan, ami például profin összerakott, gyönyörű munka, imádnám, ha egy könyvem borítója lenne – de hangulatában mégsem ehhez a könyvhöz illőnek éreztem. Meg olyan is volt, nem egy, aminek az ötlete nagyon tetszett, de mégis úgy éreztem, hogy valami még hiányzik belőle.
Végül hat pályamunkát választottam ki, amelyeket Katona Ildikó figyelmébe ajánlok, és izgatottan várom a véleményét. Mind a hat olyan, hogy nagyon tudnám szeretni, ha ebbe „burkolnák” a könyvemet. Így hát, habár megnevezek győztest, bevallom őszintén, a többiek munkája alig maradt el számomra a győztesétől.
Amikor a kezembe veszek egy könyvet, amikor megragad egy borító, nálam sokszor az izgalmas ötlet és a letisztultság a nyerő. A hat kiválasztott pályamunka esetében is érezhető ez a hatás.
1. Kóta Viktória egyszerű és nagyszerű képe. Imádom a hátlapra is átvezető motívumot és kép letisztultságát.
2. és 3. Itvás Éva két munkája is bekerült a csapatba. A kávéfoltos verzión nagyon tetszik a cím tipográfiája is, ahogy elfolynak a szavak, mint a szereplők eddigi élete. A szétporladó óra pedig gyönyörű szimbólum.
4. Molnár Katalin mondhatni engem is meglepett, ugyanis általában kicsit kevésbé ragadnak meg azok a borítók, amin emberek jelennek meg. Ennek viszont olyan, kicsit elgondolkodó, érzelmes hangulata van, amit nagyon is tudnék a könyvhöz kapcsolni.
5. Rácz Tibor borítóterve viszont éppen az a típus, ami nagyon is meg szokott engem ragadni. El tudnám képzelni, ahogy a könyv szövegének egy része finoman felsejlik a borítón.
6. Végül de nem utolsó sorban Horváth József, akit a pályázat nyertesének nevezek: az ötlete nagyon pontosan reagált a szempontokra, szokatlan és figyelemfelkeltő, nagyon-nagyon izgalmas. Ez az ötlet és ez a gyönyörű kivitelezés tőlem egy dedikált kötetet érdemel – akármilyen lesz is a könyv borítója.
Mindenkinek nagyon köszönöm a munkát, fantasztikus volt látni ebben a két hétben a rengeteg ötletet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
