... és van, aki majd ír...

Itt a tavasz, felébrednek téli álmukból, és előbújnak odúikból az írók… Vagyis több olyan eseményen is részt vettem az elmúlt hetekben, ahol úgy jelentem meg, mint író – és nagyon jó volt!

Még a fanfices múltból hozom magammal azt az igényt, hogy kommunikáljak az olvasókkal. Én már sohasem leszek az az író, aki fent ül az elefántcsonttoronyban, és onnan ontja magából a szavakat. Valószínűleg ez nem is baj, mert belőlem ösztönösen az jön az aktív részvétel. Mindenesetre ennek a jó szokásomnak köszönhetően nagyon élvezek minden olyan helyzetet, ahol olvasókkal (vagy írótársakkal) lehet találkozni.

Rácz-Stefán Tiborral dedikálunk a Könyvfesztiválon

Már elkezdődött a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amikor nekem még volt egy utam Acsára, ahol meghívtak író-olvasó találkozóra a Községi Könyvtárba. Először csináltam ilyet, úgyhogy kimondottan kíváncsi voltam arra, hogy milyen lesz a hangulat, és mennyire fogok helytállni. Szuper élmény volt, ha más is szeretne látni a városa könyvtárában vagy művházában, nyugodtan keressen meg (nem vicc).
Acsa nagyon szép hely (bár a péntek esti csúcsforgalom miatt még a tervezettnél is lassabban jutottunk ki Budapestről, így hosszan körülnézni, vagy fotózni nem volt módom Acsán), és hihetetlenül jó volt azt látni, hogy vannak ott lelkes, írni és olvasni egyaránt szerető fiatalok. Nagyon jót beszélgettünk főként írási szokásokról, arról, hogy mennyire nehéz bejutni egy kiadóba, mire kell figyelni, ha az ember szeretné, hogy egyszer ki is adják a művét, és hogy mindenki írjon arról, ami érdekli, mert úgy lehet igazán jót alkotni. Gyanítom, hogy nem csak én éreztem szuperül magam, mert a beszélgetés két és fél órán keresztül tartott, és a végén már úgy kellett minket kitessékelni a könyvtárból. Nagyszerű embereket ismertem meg, úgyhogy tényleg örültem a meghívásnak.

Másnap a Könyvfesztiválon volt jelenésem. Mivel az elmúlt négy évben mindig kint dolgoztam a feszten, olyan volt, mintha kicsit hazamennék. Mint amikor elutazol egy olyan városba, ahol többször is jártál már, és megvannak a jól bejáratott helyszíneid és útvonalaid, és jó látni, hogy mennyi minden ismerősen ugyanolyan, és arra is jó rácsodálkozni, hogy mi változott a múltkori ittlétedhez képest. Na, ilyen nekem a Millenáris a Könyvfesztivál idején.
Már délelőtt kimentem – némi elalvást, egy kis időpont-zavart és a budai közlekedés nehézségeit leszámítva lényegében időben –, hogy meghallgassam a díszvendég, Jonathan Franzen beszélgetését. Nagyon szeretem a műveit, és nagyon megnyugtató volt látni, hogy mennyire okos, érzékeny és szórakoztató élőben is. Ez is a Könyvfesztivál nagy előnye egyébként, hogy az ember látja, milyen jófejek tudnak lenni az írók.
A Könyvmolyképző standja visszatérő kiindulási pontom volt a szombati napon. Beszélgettem itt egy kicsit Varga Beával, aki a könyvmolyos szerkesztőm (és nem mellesleg On Sai néven publikál), később pedig tartottunk egy személyes találkozót azzal a három íróval, akikkel lényegében egy időben debütáltunk a Könyvmolynál, és azóta is jó barátságban – és napi online-kapcsolatban – vagyunk. Ők Laura Arkanian, Kae Westa és Rácz-Stefán Tibor – ismeritek őket a körblogolásokból is.
16 órától Rácz-Stefán Tiborral dedikáltunk, ami még mindig hihetetlen élmény. A villanásnyi időre felbukkanó arcok, ismeretlen-ismerősök, esetleg olyan emberek, akikkel már leveleztem, vagy olyanok, akikkel most találkozom először, de olvasták és szerették a könyvet – ez mindig nagyon feltölt energiával. És egy nagyon erős visszajelzés. Legszívesebben mindenkivel csevegnék pár percet!
Ha még nem voltatok Könyvfesztiválon, és van rá módotok, egyszer mindenképpen gyertek ki, és nézzétek meg – utána meg majd újra és újra jönni akartok –, mert hihetetlenül erős élmény, főleg könyvszerető embereknek.

Tegnap pedig megnyitott a WestEndben a Könyvmolyképző első saját boltja. Virtuálisan már eddigi is árultak köteteket, de most érkezett el a boltnyitás pillanata. Volt nagy tömeg, rengeteg lelkes blogger és olvasó, a kiadó olyan munkatársai, akiknek eddig csak a nevét ismertem egy e-mail címről, meg olyanok is persze, akikkel találkoztam már, de jó volt őket újra látni.
Hirtelen megint író-találkozót tartottunk azokkal az emberekkel, akikkel ismertük egymást az Aranymosásokról. Nagyon jó érzés, hogy alakul a kiadó körül a magyar szerzői csoport. És persze mindig jó olyan emberekkel találkozni, akiknek hozzám hasonlóan az írás az élete meghatározó részét képezi.
A tervek szerint a bolt egy visszatérő helyszín lesz, ahol a magyar szerzők is fel-felbukkannak majd. Már várom!