De honnan jön ez, hogy felhőország? Most, hogy megjelent a Nalávia titka, visszatérő kérdés ez, hogy miért éppen felhő, és hogyan születik egy felhőország? Teljes fegyverzetben kipattan az ember fejéből…
Na jó, az Nala – mármint az első Úrnő –, aki teljes fegyverzetben kipattant, hozva maga után az országát. Ha őt szeretnétek elképzelni, ahhoz hadd hozzak egy szobrot a párizsi Luxembourg kertből. Amikor Párizsban éltem pár hónapot, a kert is, a szobor is meghatározó volt számomra. A harcos és mégis jóságos úrnő, aki megteremtette egy puszta felhőn Naláviát.
Felhőket bámulni jó. Akkor pedig különösen izgalmas, ha az ember repülőn ül, és egy magasságba kerül velük, áttör egy-egy sűrű felhőrétegen, hirtelen a szemébe süt a nap, és maga alatt, mellett lebegnek a pamacsok. Már gyerekként is, ha volt szerencsém repülni, szerettem nézegetni őket, és elképzelni, hogy milyen lehet az érintésük, megtalálni a tökéletes képet, hogy mihez is hasonlítanak leginkább.
Vattapamacs? Madártejen úszkáló tojáshab? Fürdőkád vizén felhalmozott habfürdő, amiből várakat lehet építeni? És ha hozzáérsz, szétolvad az ujjad nyomán? Vagy megül a tenyereden, puhán és könnyedén? Foszlik, mint a vattacukor, ha széttéped, vagy elég csak ráfújni, hogy apró darabokra szakadjon?
Ha az ember ilyen kérdések után nem a földrajz és a meteorológia háza táján igyekszik kíváncsiságát kielégíteni, hanem csak beindul a fantáziája, akkor könnyedén azt veheti észre, hogy egy felhő belsejében megbújó ország született a képzeletében. Még nincs neve, nincs történelme, de már létezik valami vonzó és izgalmas a felhőkben. És évekkel később, az egyetemen, amikor a „kszí” és „éta” szavak az analízis óra tananyagából megelevenednek, és egy ikerpár neveivé válnak, akkor melléjük lép hirtelen a felhőország is.
Nalávia. Nem származik semmiből ez a név, és nem is akar utalni semmire – habár kétségtelen, hogy a Narniára halványan emlékeztet. De éppen, hogy a lágysága volt érdekes, amikor megalkottam. És ebben az esetben tényleg először az Úrnő és neve született meg, majd eldőlt, hogy egy Nala nevű úrnő országa nem más, mint Nalávia.
És íme, már itt is vagyunk. Fent a szivárvány tetején, benne egy felhőben. Naláviában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
