2020 elkezdődött – jó, egyelőre csak félgőzzel, de tartok tőle, hogy január 6-tól már elég komolyan veszi majd magát –, én pedig még nem posztoltam, de nem is írtam évértékelést. Pedig, most nemcsak az év, hanem mindjárt a 2010–2019. közötti szakasz áttekintése is divatos, és ezek az évek számomra is elég eseménydúsak voltak minden téren.
Első komoly munkahelyek, karrierváltás, megjelenő könyvek, szerkesztések megélése íróként és szerkesztőként is, írástechnika-tudásom mélyítése majd oktatóként a tudás átadása. Ha átgondolom, hogyan kerültem szakmailag oda, ahol éppen tartok, tök logikusnak látom, hiszen már fanfic-író koromban is szerettem véleményeket írni, tanácsokat adni, bétázni. Mégse hittem volna 2010-ben, hogy itt kötök ki.
Ha átgondolom, meddig jutottam el attól a valakitől, aki 2011 nyarán írta meg a Szívből, színből, igazán első verziójának elejét, ez egy nagyon mozgalmas és különleges évtized volt (nevezzük így, mert ez a legegyszerűbb). Mennyi félretett ötlet, mennyi megírt ötlet, mennyi barátság, mennyi különleges pillanat következett ezekből a könyvekből! A 2010-es énem ezt legfeljebb remélte, de biztosra nem vette volna.
Voltak dolgok, amik viszont egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy 2010-ben elképzeltem – főleg magánéleti fronton. De a viharos évtizedek arra valók, hogy utána kedves kis nosztalgiával nézzünk rájuk vissza, amikor (már) minden jó. (Vagy arra, hogy tanuljunk belőlük másokról és magunkról, meg jobb regényeket írjunk.)
Szóval jöjjenek a húszas évek, lássuk, mi jó sül ki belőlük!
De előbb még: 2019.
Megnéztem a tavalyi évértékelőmet, ahol azt tűztem ki célul, hogy elkülönítsek magamnak pihenésre szánt időt ebben az évben. És összességében ez megvalósult, például – bár a barátaim között legendás, amikor evezőtúrán szerkesztek vagy a saját szerkesztésem felett zokogok – idén nem dolgoztam nyaralás közben. Semmit. Mondjuk, év végére mégis kipurcantam, de az más kérdés…
Volt egy idő, amikor azt reméltem, majd azt írom az évértékelésemben, hogy ez az az év, amikor két regényt írtam meg. De nem ez az.
Fogalmam sincs, ezt miért reméltem, mert ez az az év, amikor az időmmel olyan szinten kellett zsonglőrködnöm, hogy azt az egy és háromnegyed regényt, amit idén írtam, végül összehozzam, hogy november végére kezdtem átérezni, milyen lehet a kifacsart citromok lélekállapota. És nemcsak írtam, hanem közben persze dolgoztam, sportoltam, volt magánéletem, olvastam könyveket, néztem sorozatokat (az év második felében jóval kevesebbet…). Csoda, hogy kifáradtam?
De aztán összeszedtem magam, január elején a háromnegyedből egész lesz, és remélhetőleg előbb-utóbb fogtok majd többet is hallani erről a regényről, amin őrült iramban dolgoztam a NaNoWriMo alatt. Most kicsit fellélegzek, és újra pöröghet a munka, az írás, a futás (amiről 2019 második felében csúnyán leszoktam, de éppen visszaszokom), a kettlebell és persze az élet.
De csináljunk helyes kis pontokat! Mit hozott nekem a 2019-es év?
– életem első fantasyjét;
– életem első sorozatnyitó kötetét (khm, függővéggel);
– novellapublikációkat;
– rókákat! (persze csak papíron);
– a 2018-as betegség után újra egy sikeres NaNoWriMo-t, amit egy új regényre fordítottam;
– izgalmas szerkesztői munkákat és szuper íróiskolai kurzusokat, ahol nagyon jó csoportokat oktathattam;
– nem-munka olvasásokat is, főleg blokkosítva, de nagyon jólestek;
– magánéleti változást, ami szuper, de az adomány-időnyerőket postázhatjátok végre.
És volt, ami nem (úgy) sikerült, ahogy akartam, volt, amire kevésbé lett időm így, de nem baj, lehet újrapróbálni, mert itt a 2020.
Szóval hajrá nekem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
