... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

Novellák

A novellaírás játék, gyakorlópálya nekem. Sokat írok azért, hogy kipróbáljak egy hangot, helyzetet, problémát. Néha regények lesznek belőle, néha antológiákba keverednek, sokszor sosem kerülnek ki a „valódi” novelláim közé. Az írás élvezet, és a novellákat nagyon lehet élvezni. Ha az embernek csak egy kis ideje van, olvasni is nagy élmény őket...

Online megjelent novelláim

#2020pillanatok sorozat

novella_2020_markuswinkler.jpgEz a sorozat pontosan 2020 leütésből álló novellákat rejt, amiket a 2020-as, furcsa-különleges-nehéz év ihletett. Mindegyik egy-egy önálló kis történet, ami érthető önmagában. Reflektál erre az évre, de pozitív hangulatú történeteket mutat. Lássuk, mik ezek!

2020pillanatok 1. Lili és a könyvek

„A könyvtárosnő azt mondogatta, Lili a kedvence. Talán gyerekes, de neki ez jólesett.” >>tovább

2020pillanatok 2. Ani és a receptek

„Ani felpattant a csengőszóra, de már csak a léptek dobbanását csípte el a lépcsőn. Persze ez így volt helyes. Ani szíve mégis összeszorult. Igyekezett lenyelni a csalódottságot. Rita okkal óvatos, nem veszíthet el még egy munkát a vírus miatt.” >>tovább

2020pillanatok 3. Emma és a maszk

„Tömeg volt a téren, hideg szél és zeneszó. Emma a zsebébe süllyesztette a kezét. Most jól jött volna a gumikesztyű, de nem vett soha. Szennyezi a környezetet. Ahogy az eldobható maszk is.” >>tovább

2020pillanatok 4. Tomi és a bátorság

Az új lány év elején érkezett. Sok kis fonatban viselte a haját, ami Tominak rögtön megtetszett, de Beniék gúnyolódtak rajta, így nem merte megdicsérni.” >>tovább

2020pillanatok 5. Mikulás karanténban

Büszke volt arra, milyen régóta dolgozik itt, de arra még büszkébb, hogy huszonkét éve ő a vállalati Mikulás.” >>tovább

2020pillanatok 6. Boti játszik

„Anyu a számítógép előtt ül, apu nem látszik, Boti csak a hangját hallja:
– Barka, légy már kicsit realista. Két hét karantén, és mehetek haza anélkül, hogy kvalititájmot töltenék vele. Erre minek?” >>tovább

2020pillanatok 7. Milán és a Színművészeti

„Milán lepillantott az utcán a növekvő tömegre. Megremegett a lába, kellett egy mély lélegzetvétel.
– Azt hittem, annál jobb az erőnléted, hogy félórás őrség alatt összeess – bökte meg Zsombor.
Milán a szembenlévő ablakokra szegezte a tekintetét. Nem az erőnléttel volt a gond.” >>tovább

2020pillanatok 8. Alex, Patrik és a teszt

„– Ezek szerint kettesben karácsonyozunk… – állapította meg Patrik. Meglökte a vállát, ennél többet nyilván nem akart az asszisztens előtt.
– Ne élvezd ennyire – mordult rá Alex. Patrik mosolya azt sugallta, hogy még ennél is jobban fogja élvezni.” >>tovább

2020pillanatok 9. Róka és a szökés

„Koppant valami az ablaknál. Aztán megint. Egy kavics az üvegen.
Róka a szíve megdobbant, kihajolt az ablakon. Ott várt az egész csapat, integettek, Kormi zsebre tett kézzel vigyorgott.
– Na, jössz? Szereztünk petárdát.
– Tilos… – Róka nem is tudta, melyikre gondol. Kimenni este kilenckor? Petárdázni?
– Ne légy beszari! – nevetett a fiú.” >>tovább

– Te – bökte oldalba az egyikük a mellette állót –, még érzel szagokat? Amikor tegnap megérkeztünk átjárta mindenemet a porszag, most meg semmi…” >>tovább

2020pillanatok 11. Brigi és a kétkerék

„Bene időnként biztató üzeneteket, máskor a futárviseletről szóló cikkeket küldött neki.
És Brigi csak várta, csak várta, hogy felbukkanjon vagy elhívja valahova. De nem tette.” >>tovább

2020pillanatok 12. Bazil és az örökbefogadás

„– Szeretném a kutyát.
Gyöngyvér már fapofával fogadott minden ilyen bejelentést. Most is csak visszakérdezett:
– Melyiket?
– A… gazdikeresőt.” >>tovább

2020pillanatok 13. Nóri, a szomszédasszony és az élesztő

„– Van esetleg élesztőd? – kérdezte. – Mindent megvettem a kalácshoz, csak azt nem…
– Még nincs olyan ké… – kezdte Nóri, és ösztönösen az órájára pillantott. Hét múlt. De. Pont olyan késő volt.” >>tovább

2020pillanatok 14. Vásárlás és idősáv

„– De… De… A nagymamámat kísérem!
Kell egy pillanat, mire rádöbben, hogy ez ő lenne. A nagymama. A gyerek őrá mutogat.” >>tovább

2020pillanatok 15. Vali és a könyvek

„Vali belépett a csoportba, és egy nap ráismert a parkra egy képen. A könyvre már régóta fájt a foga, így nekivágott. Ahogy meglátta élőben, végigbizsergett rajta a kincstalálás öröme.
Valiban ekkor ébredt fel a vadászösztön.” >>tovább

2020pillanatok 16. Adél és Ákos összeköltözik

„Korai lesz, meglátod”, ezt mondta mindenki, amikor Adél bejelentette, hogy összeköltöznek.” >>tovább

2020pillanatok 17. Zoé döntést hoz

„– Mi lenne – Pali a csuklóját szorította, hogy jelezze, most jön a lényeg: –, ha ideköltöznél?
Zoéban megdermedt valami.” >>tovább

 

Ingyenkonyha, ingyen csók

ingyenkonyhaingyencsok.jpg„Vesszen meg, ha még egyszer hallgat Tomira, gondolta Gergő, miközben az ujjait lehelgette. Szép dolog az önkéntesség, de legközelebb inkább adakozni fog, nem krumplit pucolni meg répát karikázni egész délután.

– Pár perc, és elkészül – jelentette be Dia. Ő irányította a főzést és az ételosztást is. A precizitása és a határozottsága felért egy őrmesterével, de ennek köszönhetően mindennel időben elkészültek, és Gergő emiatt megemelte volna a mikulássapkáját, ha nem lett volna elgémberedve mindene.

– És már gyülekeznek – biccentett az utca felé Dia pasija. Megpróbált olyan őrmesteres lenni, mint a lány, de a közelében sem járt.

Gergő nagyot sóhajtott, és feltápászkodott az elektromos melegítő mellől, ahonnan kitúrta nemrég Tomit. Ha már iderángatta, hagyja kicsit olvadozni.

A sátor előtt tényleg kanyargott a sor. Szomorú, megfáradt, meggyötört emberek. Sapkák-sálak melegében, nagy csomagokkal. Kivárták a sorukat, rászorították két tenyerüket az átmelegedő műanyagtányérra, belélegezték a sűrű leves gőzét.” >>tovább

(megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazinban)

 

Víziszony

viziszony.jpg„– Mi történt? – Tomi hangja még kásás volt, de én már egészen magamhoz tértem. Remegett a kezem, ahogy odatartottam elé a telefont az üzenettel:

Haza akarok menni. Kérlek szépen, vigyél haza.

Tomi nagyot fújt, és visszahanyatlott a párnára. Onnan nézte, ahogy felrángatom a fehérneműt, és a komódban turkálok egy farmer meg blúz után.

– Hova kapkodsz, Andi? Hívjuk fel, kérdezzük meg, mi történt!

– Az történt, hogy haza szeretne jönni – pillantottam a vállam felett vissza Tomira. Már felvett egy alsónadrágot, mint aki szeretné jelezni, hogy érzi a helyzet komolyságát.

– Lehet, hogy csak összeveszett a tábori barátnőkkel, hirtelen felindulásból írt neked, és mire leérsz, már nem is érti, mit akarsz, és miért rángatnád el. Gyerekek. Gyorsan változik a hangulatuk.

Mire ezt kifejtette, én már a farmert gomboltam.

– Ismerem Zorkát, neki nem változik gyorsan a hangulata.

– Á, nem… – motyogta Tomi, de láttam, hogy most már feladta.” >>tovább

(megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazinban)

 

Szalaimarina

szalaimarina_alexanderkrivitsky.jpg„Csikorogva csúszott a helyére a zár, Ilona szusszanva fordított hátat a kirekesztett éjszakának, és néhány másodpercig élvezte a csendet. Megint jó napot zártak, és ezért hálát kellett adnia még akkor is, ha az órákon át tartó zsivajtól megfájdult a feje. Az év végi hónapokban megtelt a falu: a mindenszentek és a karácsony visszacsalta azokat is, akik már elköltöztek – élőknek, holtaknak megvolt a maga ünnepe, egy-egy jó indok arra, hogy mindenki visszatérjen, szívjon egy kis falusi levegőt, aztán megnyugodjon, hogy erre az évre letudta a kötelességeket.

Amíg az utcákat, a boltokat, az egyetlen éttermet és a temetőt megtöltötte az elvárosiasodott tömeg, akik elégedetlenek voltak a térerő szintjével, hiányolták a kedvenc sörmárkájukat és csodálkoztak, hogy nem lehet bio tönkölybúza lisztet kapni, a falu valódi lakói, akik itt éltek az év minden napján, visszahúzódtak a kocsmába, és kibeszéltek minden érkezőt, régi történeteket idéztek fel, a városiakat gúnyolták.

A legtöbbet persze Szalai Marinát emlegették.” >>tovább

(megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazinban)

 

Bécsi

becsi_trinitykubassek.jpg„Elfogyott a levegő a tornacsarnokban, megült a tömeg vállán a meleg, erősebb lett tőle minden szag, a parfümöké, de az izzadtságé is. Detti folyamatosan azt hajtogatta, hogy menjenek már ki a folyosóra vagy az iskolaudvarra, Zoé viszont képtelen volt elszakítani a tekintetét a pályára áradó emberektől. A ruhák fehér, habos folyamát megtörte a szülők, nagyszülők, barátok és ismerősök színes hulláma.

A lányok többsége elég királylányosan festett a keringőruhában – főleg Szabó Lia, akire a smink rádobott tíz évet, és úgy nézett ki, mintha a saját esküvőjéről ugrott volna vissza a szalagavatóra –, a fiúk meg a fekete szmokingban kicsit esetlennek tűntek, sokkal szerencsétlenebbnek, mint szünetben, amikor bandába tömörülve röhögtek póló-farmerben a folyosón.

Ákos is esetlennek tűnt most, amikor az anyukáját igyekezett forgatni. Állandóan összeütközött valamelyik b-s fiúval, így főleg csak balra-jobbra billegtek valódi keringőlépések helyett.” >>tovább

(megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazinban)

 

Novemberi eső

novembereso_kristinapaukshtite.jpg„Halloween-bál – valahogy túl fellengzős a gondolat. A cipőm kopog a macskaköveken, te fél méterrel előttem mész, hosszúra nyújtott, dühös léptekkel. Magamban káromkodva próbállak beérni, mintha az ingatag tűsarkak vagy a bálok kötelező dress-code-ja rontaná el a kedvemet – pedig rád haragszom. Megállsz a kapu előtt, felém fordulsz, kezedet zsebre vágod, és csak nézel. Nem szólsz egy szót sem, de tudom anélkül is, hogy kimondanád, mennyire zavar, hogy várnod kell rám. Lelassítok. Csak azért is.

A halloween amerikai ünnep, amikor gyerek voltam, még hírét sem hallottuk, talán csak néhány film furcsa, farsangra emlékeztető jelenetében találkoztunk vele. Kicsi koromban még halottak napja volt. Égő viasz templomokra és születésnapokra emlékeztető illata, a szánk körül gomolygó pára minden egyes szónál, anya arcára fagyó könnycseppek a temetőben. Szerettem kimenni vele, nézni az őszi éjszaka fényeit. De gyűlöltem apára emlékezni, és látni, ahogy anyán elömlik a kétségbeesés és a magány.” >>tovább

 

Vajákosok

vajakosok.jpg„Éktelen lárma tört ki a műhelyben. A féleszű Petron fejhangon rikácsolt, mint egy álmából felvert madár, és a zajok alapján dobogott és csapkodott is maga körül. Gavron ösztönösen behúzta a nyakát, de mégiscsak fülelt, hogy kihámozza a szavakat a hangorkánból.

– Lányoknaktilos, tilostilostilos, lányoknaktilos! – szajkózta a férfi. Születésekor a vének túl keveset mormoltak el a jószerencse-bűbájokból, ezért hiába volt négyszer annyi idős, mint Gavron, a viselkedése negyedannyinak mutatta.

– Hol vagy, fiú?!

Ez már a Mester hangja volt, és Gavron felkapta a káviából kinyert, sűrű enyvvel teli tálat, és apró, mégis sietős léptekkel indult el a műhely felé.” >>tovább

(megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazinban)

 

Ígéret

igeret.jpg„Párarajzok az ablakon.

A kisfiú lélegzete foltnyi emlékeket hagyott az üvegen, aztán amikor egészen közel hajolt hozzá, és úgy próbálta keresztülfúrni tekintetét a sötétségen, az orra kriksz-krakszokat maszatolt a párába. 

Az asszony azokra a tintapacákra gondolt, amiket a pszichológusok használnak, hogy képet kapjanak a páciensről, és arra, amit róla megállapítanának, ha tudnák, mit lát bele a foltokba. Mert túl könnyen jöttek a gondolatok. Könnyen jöttek, nehezen mentek. Megpróbált máson tűnődni: azon, hogy jó dolog-e hazudni egy gyereknek. Hazugság-e egyáltalán elhallgatni az igazságot.” >>tovább

(megjelent a Bárka folyóirat 2013/6-os számában)

 

Még több online olvasható novelláért nézd meg az Akronim Magazin menüpontot!

 

Nyomtatásban megjelent novelláim

Ígéret, Bárka folyóirat (2013/6)

Holdvilág piknik, Érints meg! (2017, Könyvmolyképző Kiadó)

Nyakamon maradsz, Meghitt pillanatok (2018, Könyvmolyképző Kiadó)

Minden egész eltörött, kiegészítő novella a Válassz engem! kötetben (2018, Könyvmolyképző Kiadó)

Ami jár, kiegészítő novella a Válassz engem! kötetben (2018, Könyvmolyképző Kiadó)

Szemed virága, Vágyom rád (2019, Könyvmolyképző Kiadó)

Ugrás az ismeretlenbe, kiegészítő novella a Lélekfény-sorozathoz a Gyöngyfüzér antológiában (2019, Könyvmolyképző Kiadó)

Downdog, Szerelem a Corona idején (2020, Könyvmolyképző Kiadó)

Próbarandi, Nem vagy egyedül (2021, Könyvmolyképző Kiadó)

Akarsz egy kiscicát?, Csak mi ketten (2022, Könyvmolyképző Kiadó)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr4415336170

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • RóbertKatalin: @Édua84: Hát igen, az az igazság, hogy szándékosan nagyon ismert alapra építettem, sok van benne a... (2020.07.07. 08:43) Borítótervező pályázat
  • Judit_29: @RóbertKatalin: Nem disneys, ez egy teljesen saját feldolgozás saját dalokkal (Aladdin il musical)... (2020.03.14. 20:11) Jön az Egy új élmény
  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
süti beállítások módosítása