... és van, aki majd ír...

Augusztus végén került fel a Netflixre a Jay Asher Tizenhárom okom volt című regényén alapuló sorozat legfrissebb, harmadik évada. A történet még mindig azokon az alapokon nyugszik, mint amit az eredeti regény lefektetett, de már saját irányt, utat vett. A harmadik évad például szerintem elég érdekes gondolatokat hozott, amikkel néha nagyon nehéz volt azonosulni. Aztán meg az évad zárására már azt sem tudtam, mi is volt a cél… Úgyhogy vágjunk neki, gondolkozzunk együtt rajta!

Az Instagram storyjaimban rendszeresen játszom azt, hogy mutatok egy részletet az aktuálisan nézett sorozat főcíméből, és megkérdezem, ki ismerte fel. A 13 reasons why főcíme kifejezetten jól szerepelt ebben a játékban, úgy tűnik, sokan nézik/nézték a sorozatot. Én pedig már egy ideje akarok sorozatokról is írni, szóval eljött a pillanat.

Figyelem: a bejegyzés nem a könyvről, hanem a Netflix-sorozatról szól. Ráadásul simán spoilerezek benne mindhárom évadról

Hannah Baker és a 13 ok

A sorozat (és a regény) kiindulása szerint a középiskolás Hannah Baker öngyilkos lesz, búcsúlevélként pedig néhány magnókazettára mondja fel az okokat, mindazt, ami történt vele. 13 kazettaoldal, 13 személy, 13 történet. Egy szemszögből. Tehát a Netflix-sorozat már az elejétől kezdve foglalkozik azzal a kérdéssel, megbízható-e az a narrátor, akinek elbeszélésében megismerjük a történetet.

A 13 reasons why első évada végigmegy azon, amit Hannah elbeszél: csalódásokon, árulásokon, beszólásokon, erőszakon. Egyre fokozva a történetet, egyre többet elárulva. Számomra a legfurcsább, legérthetetlenebb, hogy mit keres Clay a kazettákon. Mintha tartottak volna attól, hogy akár csak egyetlen hiba is elrontaná a tökéletes főhős imázsát, Clay még Hannah rossz pillanatában is jól reagál. Nincsen rossz mondata. De akkor ő miért lenne ok?

Olvastam erről, hogy Clay hibája, hogy nem lép közbe soha – mondjuk tény, hogy a további évadokra eme hibáját alaposan leküzdi, sőt, a sorozatban a kazetták hallgatása közben is vannak elég határozott „büntető” megnyilvánulásai. Mégis, összességében nagyon zavart, hogy nem láttam, miért lesz Clay rajta a listán.

A sorozat második évada még mindig Hannah történetét viszi tovább: a lány szülei beperlik az iskolát, és minden érintett a tanúk padjára kerül, meghallgathatjuk a történetek másik oldalát. Nagyon kedvelem azt, ha egy film vagy sorozat jelzi, hogy nincsen egyetemes, egyféle igazság, egy történetet nemcsak másképp élhetünk meg, másképp is emlékezhetünk rá – pláne több hónap elteltével. Szóval minden narrátor megbízhatatlan (bár nem mind hazudik szándékosan).

A második évad tovább mélyít a „mellékszereplők”-ön, sőt, kiemel Clay mellé főszereplőket, Hannah-t szépen lassan elengedi, mert a történetnek messze nincs vége. Torokszorító tanulsággal zárul: lehet kiállni az igazsággal, lehet perelni, lehet szinte erővel rávenni embereket, hogy tanúskodjanak, de a végén a (tanúk padján látszólag szemrebbenés nélkül hazudó) elkövető egy kisebb megrovással távozik a menő, elit suliba.

És az erőszak nem ér véget, mert az erőszak-kultúra ott van az amerikai gimikben (meg nyilván a magyarokban is, csak mi még csak éppen kezdünk ezzel foglalkozni), és egy ember meglehetősen visszafogott elítélése azért még nem eredményezi azt, hogy leálljon az erőszak. A Netflix-sorozat ezzel a problémával (és a menő sportolók esetében kiemelkedően magas erőszak-aránnyal, valamint elnéző társadalommal) foglalkozik.

Akivel csak beszéltem a második évadról, mindenkivel megegyeztünk abban, mennyire sokkoló volt a végén Tyler és Monty jelenete (nyilván nagyon jól van megcsinálva, ezért ütött jobban, mint a lányokkal szembeni erőszak-jelenetek). Szóval megállapíthatjuk, hogy Hannah és a 13 oka azt „tanította” nekünk, hogy az erőszakból nincs könnyű kiút, az elkövető sokszor elsétál és csak károkat hagy maga mögött, de az összefogás (talán) segíthet.

Oké, akkor hajrá tovább!

Ki ölte meg Bryce Walkert – és miért kellene, hogy ez engem érdekeljen?

Ezek után jön a harmadik évad, amivel szemben nem tudatosan, de valószínűleg a legerősebb elvárásom az volt, hogy lássam, mi történik Tylerrel. Szeretném leszögezni, hogy ennek az elvárásnak a sorozat száz százalékosan megfelel, végigkövetjük, ahogy feldolgozza az erőszakot, és nem létezhet olyan személy, aki a harmadik évad megnézése után sem tudja, hogyan kell arra helyesen reagálni, ha valaki elmondja neked, hogy erőszak áldozata. Mindezek kapcsán gyönyörű pillanatok vannak a harmadik évadban.

De nem ez a fő kérdése és témája az évadnak. Még csak nem is az, hogy hogyan próbálnak az iskolában a diákok összefogni és fellépni a sportolóknak szóló privilégiumokkal szemben, felhívni a figyelmet az áldozatokra, hangos, majd halkabb (és jóval erőteljesebb) demonstrációkat kivitelezni. Ezek, bár a harmadik évad legerősebb pillanatai, a háttérben maradnak.

A 13 reasons why harmadik évada ugyanis az előző két évad elkövetőjével Bryce Walkerrel foglalkozik. Aki eltűnt. Majd – ahogy az évadposzterekről idejekorán megtudhatta a néző – előkerül a holtteste. És akkor foglalkozhatunk azzal, hogy kinek volt indítéka megölni (két évad óta foglalkozunk vele) és ki lenne képes ezt tenni (a sorozat szerint mindenki).

Oké, én mindig vevő vagyok egy krimire, YA krimire is. Csakhogy ebben az évadban van egy kis probléma. Bryce Walker áldozat. Bryce Walker sajnálatra méltónak van beállítva. Bryce Walkerről egy új szereplő (aki amúgy megbízhatatlan narrátor) mesél, aki most ismerte meg, és kedveli.

Mint mondtam, nincs gondom azzal, ha megmutatjuk egy történet több oldalát, és a történetmesélésben kötelező elem, hogy egy negatív karakter háttere ki legyen dolgozva, megértsük, mit miért tesz – ettől még lehet utálni. Bryce Walker azonban a gazdag, sikeres, fehér férfi, aki hazudik és aki el tudja érni, hogy mások is hazudjanak a kedvéért, és aki szinte nyertesként távozik a második évad végén. Ebből nehéz hirtelen fejest ugrani abba, hogy szegény Bryce-t az új sulijában erőszakolónak nevezték és meg is verték, szóval rossz neki. Pedig a sorozat szeretné, ha azonosulnék a narrátor empátiájával.

Ahogy haladunk előre a 13 részben, végül is sikerül egy kicsit megdolgozni az én lelkemet, mert elkezdünk árnyalni, megmutatni, hogy Bryce valamiért végre kezdi felfogni, a tetteinek van súlya (igazából onnantól hiszem ezt el, hogy először életében meghallgatja Hannah kazettáit), és szeretne változni, de a rossz beidegződései azért újra és újra előjönnek.

Ez szép. Ezt elhiszem. Még akár érdekelhet is.

Jó, de akkor ki és miért ölte meg Bryce Walkert – most, hogy végre nem vonok erre vállat? A válaszra nyilván az utolsó részig kell várnom, de ez rendben van. Ami nincs rendben, az a pillanat, amikor mindent elmondanak. 13 részen át építette a sorozat, hogy Bryce képes lesz felfogni, hogy károkat okozott és meg akar változni – hogy tud-e, azt nem volt idő kideríteni. Ezek után súlyos sérülésekkel, törött karral és lábbal, fájdalmak közepette azt mondja, Zach és/vagy Jessica egy rohadék és nagyon meg fogják keserülni, hogy nehéz helyzetbe hozták, bántották – és erre nem azt mondják, hogy fájdalomcsillapítót Bryce-nak, aztán csevegjünk, hanem bedobják a vízbe és hagyják megfulladni? Nekem meg örülnöm kellene, hogy utána a gyilkos megússza ezt, és inkább rákenik egy másik egyszerre rohadék és szerencsétlen karakterre az egészet?

Miért? Mit akar mondani ez az évad? Hogy Bryce és a megbízhatatlan narrátor hazudott, Bryce nem is próbált változni? Akkor miért hallgatjuk a végén könnyes szemekkel a Jessicának szóló üzenetét? Vagy azt akarja mondani, hogy Zach és az ő jövője fontosabb, mint Bryce Walker (éppen megváltozni készülő) élete, tehát meg kellett Zachet védeni a verekedés következményeitől? Azt akarja nekem ez az évad mondani, hogy Alex jogosan lökte a vízbe a magatehetetlen Bryce-t, majd Jessicával együtt jogosan nézte végig a halálát, mert Bryce erőszaktevő és még fenyegetőzött is fájdalmában?

Ha nézed ezt a sorozatot, nyilván azonosulsz Clayjel és a „csapatával”. Nyilván ők a szemedben a jófiúk, akik fellépnek az erőszakkal szemben, akik figyelnek egymásra, akik óvják és segítik hónapokon keresztül Tylert, akik szeretnék megállítani az erőszakot. Ebbe nem fér bele valakinek a megölése és nem fér bele a gyilkos bevédése. Azaz a zárás tulajdonképpen erősen vitatható.

Kinek a történetét akarjam nézni ezután?

Lehet tudni, hogy a sorozat 4. évadát már berendelték, azonban az az utolsó évad lesz. A harmadik évad záróképei ígérnek egy olyan új konfliktust, ami pont nem érdekel: a második évad legvégén Tyler egy halom fegyverrel felszerelkezve akar bemenni az iskolába, de Clay megállítja, és az akkor a folyóba dobott fegyvereket most megtalálják. Ez nem a Dexter, ahol simán elvisz egy évadot az, hogy a jól elrejtett hulláira rálelnek a folyó mélyén, és vajon megússza-e ezt a dolgot: nem érdekelnek sem a fegyverek, sem az, hogy milyen bajba keverheti a dolog Clayt. Amúgy is sok energiát szántunk a harmadik évadban arra, hogy megingassuk Clay tökéletességét – ezt hiányoltam az eredeti évadból –, amivel nincs gondom, de ennyi ebből elég volt.

Mire lehet tehát számítani? A sorozatkészítők elég szépen haladtak az erőszak-kultúra és a privilegizált sportoló fiúk helyzetével kapcsolatos problémák megfogalmazásában, de ha az évad zárását erkölcsileg elfogadhatatlannak érzem, nem fogok tudni a szereplők mellett állni a folytatásban, nem lesznek többé hitelesek, amikor harcolnak.

Monty nagyon problémás karakter volt, habár végig megmutatták minden oldalát (ellentétben Bryce-szal az első két évadban), nyilván senki sem tudja kedvelni – mégis teljesen elfogadhatatlannak tartottam, amikor az utolsó részben rákenték a gyilkosságot, és egy cseppet sem lett attól elfogadhatóbb, hogy meghalt a börtönben. Sőt. Tehát nyilván számolok azzal, hogy a negyedik évad végén Alexnek felelnie kell a tettéért, és lesz, aki nem hagyja annyiban azt, hogy Montyt gyilkosnak nevezzék – halott vagy sem.

Problémás nekem Ani figurája is, ugyanis végig úgy éreztem, valami nagy titkot rejteget. Lehetett volna ő az elkövető, lehetett volna ez a titok a múltjában is. Ehhez képest egy üres és nem túl érdekes narrátor lett, aki a semmiből jött, mindenki titkát megtudta, és a legvégén mozgatta a szálakat – ami, ha ő egy pszichopata elkövető, hiteles, ha egy átlagos új lány a suliban, teljesen hiteltelen.

A negyedik évad lehet tehát a fegyverek miatt Clay és Tyler (meg persze Tony) sztorija, de lehet Montyé is, annak ellenére, hogy nagyon sokat vele már nem kezdhetünk, csak igazságot szolgáltathatunk neki. Alexszel bőven lenne értelme foglalkozni, csak éppen elég nehéz azonosulni vele, és Jessicával is (akin mintha nem is látszott volna különösebben a trauma, hogy végignézte segítségnyújtás nélkül valaki halálát), nem tudok drukkolni érte, nem azért, mert Dexter elfogadhatóbb gyilkos, hanem mert szembemegy ez azzal, amit ez a sorozat el akar mondani.

Ha nem az övék, akkor kérdés az is, kinek a története érdekel engem ezután. Ijesztő arra gondolni, hogy talán senkié…