... és van, aki majd ír...

A tervek szerint ősszel jelenik meg az új regényem, ami 6 hét alatt játszódik. Mivel ez a 6 hét nagyon meghatározó szakasz, úgy döntöttem, indítok egy olyan cikksorozatot, amiben mindig 6 dolgot mesélek el a regény kapcsán. Ma a kulisszatitkok rajongói fognak örülni: 6 helyszínről lesz szó, ahol a regény készült.

Azt lehet tudni, hogy a regény Budapesten játszódik, és az idő nagy részét egy kitalált színházban töltjük majd. Így hát most nem arról fogok mesélni, milyen helyiségekben játszódik, hanem arról, milyen helységekben írtam én a regényt.

Alapvetően szép és jó lenne egy olyan élet, ahol az ember üldögélne az írásra kialakított irodájában otthon, és napi 8 órában írná a következő regényét. De az én életem nem ilyen – és a legtöbb íróé Magyarországon nem ilyen –, így hát nekem a munka, a magánélet, a szórakozás és a sport közepette kell időt teremtenem a következő regény megírására. És aztán megszerkesztésére. Így eshetett, hogy 6 helyen is dolgoztam ezen a regényen. Lássuk csak!

1, Budapest
Az első a legegyszerűbb: budapestiként nyilván dolgoztam rajta Budapesten. A saját lakásomban, különböző kávézókban, sőt, egy barátom kertjében is. Nyilván a regény legnagyobb részét Budapesten írtam meg.

2, Nyíregyháza
Bessenyei Gábornak köszönhetően jártam tavasszal Nyíregyházán, annak viszont nem jártam utána, hogy bár a Keletiből és a Nyugatiból is lehet a városba utazni, retúr jeggyel csak ugyanoda érkezhetsz vissza, ahonnan indultál. Így hát lett egy szabad órám – azután, hogy bóklásztunk, várost néztünk és jókat ettünk –, amit a pályaudvar restijében töltöttem el a regény írásával. Így mulat egy magyar író!

3, Szentendre
Anyukám bérel egy nyaralót Szentendrén, és idén úgy esett, hogy kimentem oda egy hétvégére, hogy végre befejezzem a regényt. Tudni kell rólam, hogy nagyon sokat tudok írni egyvégtében, néha csak az elszánás kell. Így ez a „végre befejezés” több mint az egy hatoda volt a regénynek. Jó, az más kérdés, hogy utána az utolsó fejezetet teljesen szétszedtem és átírtam, de hát mit lehetne újraírni, ha az ember meg sem ír valamit?

4, Szeged
Tavasszal a Bendegúz Tudásbajnokság döntőjén jártam Szegeden – háziasszonyi, nem versenyzői minőségben –, és ott is éjszakáztam, mert a döntő napján már jó korán dolgunk volt. Igaz, hogy esett, de azért sétáltam egy nagyot, viszont utána még maradt egy kis időm, hogy leüljek a gép mellé, és haladjak a regény átírásával. (Dátum alapján itt tartottam éppen a munkában…) Így hát a könyv készült Szegeden is.

5, Tata
Ez már a szerkesztés időszaka volt, amikor Tatán jártam Eszes Rita otthonában. Elsősorban persze azért vendégeskedtem nála, hogy az ő őszre tervezett regényéről beszélgessünk. Ugyanakkor sokféle munkára sor került a tóparti házban, beleértve azt is, hogy a regény szerkesztésének egyik szakaszát itt csináltam meg feltűnésmentesen. (Vagy feltűnően? Azt hiszem, nem csapkodtam…)

6, Dunakiliti
Most már több éve vagyunk visszatérő vendégei egy kempingnek Dunakilitinél. És én már több éve viszek magammal valami munkát, hogy az evezés után a nap végén még szerkesztgessek. De idén a saját regényem második körös szerkesztését igyekeztem túlélni esténként. Ez biztosan nem volt feltűnésmentes, mert néha motyorászva mentem fel a dombra, hogy megoldjak valami hatalmasnak tűnő ellentmondást, máskor meg a büféből kellett porceláncsészét kölcsönkérnem, hogy meghallgassam, milyen hangot ad ki, ha műanyaglapon tologatom. (Arról a szakaszról meg ne is beszéljünk, amikor a többiek már csak csokival dobáltak messziről…) Mondom én, a szerkesztés kemény meló…

Nem nevezem külön helynek, de az az igazság, hogy ennek a könyvnek az elkészültéhez a MÁV is hozzájárult, mert dolgoztam rajta Nyíregyházára, Szegedre és Tatára tartva is. Jó hír, hogy a vonatokon már egészen gyakori a konnektor. Rossz hír, hogy szó szerint váltóáram megy bennük (de ha az ember nem hagyja otthon az aksiját, ez nem okozhat gondot…).

Így készült a regény hetedhét határon innen és túl. Hogy milyen lesz a végeredmény, azt pedig hamarosan meglátod majd te is :)