... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

Amikor jól esik

Írós-könyvkiadós körökben nagy félelem a könyvheti zuhé – de az idei Könyvhét után megállapíthatjuk, hogy legalább ilyen rossz könyvheti tartós eső.

Van az író életében az a szakasz, amikor ír – na, én ilyenkor hajlamos vagyok eltűnni, teljesen a készülő könyvre fókuszálni, és kevesebbet hallatni a hangom a Facebookon, láttatni az életemet az Instagramon, és ójaj, ne is beszéljünk a blogról, mert a bloggal kapcsolatban nemhogy újévi, de újhavi fogadalmakat hozok rendszeresen, amiket nem tartok be. Na, egy ilyen, „az író ír” szakaszom közepén kapott el a Könyvhét.

Olvasókkal találkozni mindig hatalmas élmény, akkor is, amikor az ember egyébként éppen a csendes-írós szakaszban jár, és javítja meg tökéletesíti leadás előtt az új kéziratát. Úgyhogy vártam én a Könyvhetet, még ha nem is olyan hangosan, mint mondjuk a Könyvfesztivált áprilisban. Vártam, felkészültem lélekben, hogy szabadtér és bármi megeshet – de végül nem bármi esett, hanem eső, nem is kevés.

 bejegyzes056_1.jpg

Szombat hajnalban vihar, reggel masszív eső, kilenc körül átsejlő napsugarak és némi remény, majd fél tizenegykor újabb adag eső, mintha sosem akarna elállni. No, azért elállt, de csak valamikor kettő körül, én pedig tizenegykor dedikáltam.

Csupa hőssel voltam körülvéve. Pannával, aki megőrizte a táskámat, sőt, még fotózott is párat, Anitával, aki jött és szórakoztatta őt ebben az egy órában, Rácz Tibivel, aki egyszerre próbált egy esernyőt és egy kamerát megtartani, Fekete Judittal, aki kitartott mellettem az eső ellenére is, de főleg az olvasókkal, akik folyamatosan érkeztek, bármennyire rossz idő volt is. Köszönöm, hogy elindultatok, hogy végül nem egy forrócsokit vagy kávét választottatok, hanem jöttetek és hoztátok a könyveket. Nagy öröm és nagy megtiszteltetés.

bejegyzes056_2.jpg

Bevallom töredelmesen, amikor átadtuk a terepet On Sainak, mi bizony elmentünk Pannával és Anitával egy kávéra a Costába (ahol vasárnap már ismerősként üdvözöltek, igen, azt hiszem, az ehavi fizetésemet elmulattam kávéban), vicces fotókat készítettünk és egy jót beszélgettünk.

Mivel az időjárás látványosan javult, visszamerészkedtem a Vörösmarty térre. Láttam, milyen sokan mennek Rácz-Stefán Tiborhoz, szerkesztésről beszélgettem Cselenyák Imrével, aztán egy kellemes séta után mindenféléről beszéltünk Deszyvel és Fummie-val. Majdnem ott ragadtam a Vörösmarty-szobor alatt, mint egy évvel ezelőtt, de végül csak hazatértem.

Vasárnap délelőtt Böszörményi Gyula dedikálását készítettük elő a szobor mellett, közben azért megsimogattam Nózit és beszélgettem kicsit Kántor Katával, szórakoztattam Bessenyei Gábort, elmartam egy kis maracujás fagyit Eszes Rita csomagjából – a dedikálóknak szánta, de arra hivatkoztam, hogy szerkesztő vagyok… Meglestem, mivel várja a dedikálókat Novák Vica, Ecsédi Orsi és K. László Szilvi, aztán Ritával ittunk egy kávét. Aztán Kiával is, aki az idei Aranymosás nyertese, és beültem az első megbeszélésére Varga Bea és Kozma Réka társaságában.

bejegyzes056_3.jpg

Egy gyors szerkesztőségi átbeszélés után végül délután haza is indultam a Vörösmarty térről, hogy foglalkozzak a bejegyzés elején már említett, misztikus, „írjuk a kéziratot” projekttel. Remélem, hamarosan erről is mesélhetek majd.

Mindenesetre köszönöm mindenkinek, akivel találkozhattunk, beszélhettünk az idei Könyvhéten

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr5614055236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wiharvész Anyó 2018.06.18. 20:07:58

Szia!
Csak készült erről is egy írás! Én vártam, vártam... aztán rájöttem, hogy elöbb bizonyára leadod a kéziratot. Ugyhogy most tökre megörültem neki

RóbertKatalin · http://robertkatalin.blog.hu/ 2018.06.20. 07:54:32

@Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :)
És köszönöm a társaságot, segítséget :)

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • RóbertKatalin: @Édua84: Hát igen, az az igazság, hogy szándékosan nagyon ismert alapra építettem, sok van benne a... (2020.07.07. 08:43) Borítótervező pályázat
  • Judit_29: @RóbertKatalin: Nem disneys, ez egy teljesen saját feldolgozás saját dalokkal (Aladdin il musical)... (2020.03.14. 20:11) Jön az Egy új élmény
  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
süti beállítások módosítása