... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

7 nap után – szám(ki)vetés

Mit csinálok a karantén alatt? Almás-fahéjas teát kortyolgatok és megbabonázva nézem a hóesést. Mert hát imádom. Főleg a hóesést, de mostanában a tea is előtérbe került az életemben, és időnként kávé helyett ezt választom. Ülök a (gyakorlatilag önkéntes) karanténban, ahol négy napja még azon szomorkodtam, hogy napsütéssel, virágzással és madárdallal jött meg a tavasz, én meg be vagyok zárva, és most egészen békés, téli üzemmódra kapcsoltam.

(Jó, ha őszinte akarok lenni, télen ilyenkor felöltözöm jó melegen és kimegyek havat fotózni…)

bejegyzes077_01.jpg

Home office – csak, mint eddig is

Mivel távmunkában dolgozom, a home office nem hozott újdonságot az életembe. A macskák cukiskodnak, én többnyire az asztalomnál, de néha a kanapén szerkesztek, írok, mikor mi a teendő. Az időbeosztás és a rutin kialakítása nyilván a home office sarkalatos pontja. Hogy az ember ne pattanjon fel és végezzen random házimunkát nemszeretem-feladatok helyett, hanem szépen ossza be a dolgait, mert a munkahelyén sem tenne be egy mosást.

Az egyik nehéz dolog az otthoni munkában a kollégák hiánya. Eddig minden munkahelyemen jó viszonyban voltam a kollégákkal, jókat beszélgettünk – és azt hamar megtanultam, hogy a csevegés, ami néha kikapcsol, bizony eltűnik a home office-szal. Pedig az embernek szüksége van beszélgetésekre, és nemcsak a munkával kapcsolatban, hanem akár olyan sorozatokról is, amit mind láttunk, vagy hírekről, amit olvastunk.

Maradnak nyilván a barátok, este csethívások – ezekre érdemes tényleg odafigyelni, ha az ember elszigetelten dolgozik. Egyébként meg a macskák igen bölcs hallgatóság, ha monologizálni akarunk nekik…

 bejegyzes077_02.jpg

Sport – online utak

Aki az Instámat követi, az tisztában van vele, hogy rendszeresen járok sportolni. 2017 ősze óta kettlebellezek, de előtte is kipróbáltam különböző funkcionális edzéseket, és fel-feltámadó aktivitással futok és jógázom.

2020 elején éppen erősen feltámadt az aktivitásom: a hideg időben futópadon kezdtem futni, heti egyszer, és ez kiválóan működött. Február közepén-végén pedig találtam egy olyan jógaoktatót, akinek az online videói bejöttek nekem, szóval belekezdtem a napi jógázásba.

Éppen ezért az önkéntes karantén egyik nagy kérdése a sport volt, főleg az, hogyan alakulnak majd a kettlebell edzések. Csakhogy most a világ új berendezkedéséhez minden és mindenki igazodik. Eltelt egy hét, és mi is átálltunk az online, élő órákra, 50 feletti „nézőszámmal”, azaz aktív edzőtársakkal, akivel egyszerre csináljuk. Nem mondom, hogy sokkal jobb a nappalidban edzeni, mint egy teremben, mert az ugrálásoknál azért aggódom, hogy feljön a lenti lakó, de működik, és ez nagyon fontos.

Áprilisra be is rendezkedünk így, a tagdíjból lesz jótékonykodás is, heti három online edzés is, szóval életemben nem sportoltam annyit, mint amióta itthon vagyok.

 bejegyzes077_03.jpg

Szabadidő – azaz létezik-e elkülönülő munka- és szabadidő, ha mindig otthon vagy?

Ez az évtized kérdése nekem. Korábban évértékelőkbe írtam arról, hogy milyen fontossá vált számomra a pihenés és a szabadidő tudatos elkülönítése. Az állandó home office-ba be-becsúszhatnak laza napok (ha túl sok, akkor van bajban a munkavállaló), de az is nagyon gyakori, főleg, ha egyedül laksz, hogy még este tízkor is dolgozol. Meg hogy nem különbözteted meg a hétvégét és a hétköznapot.

A karanténban is igyekszem szem előtt tartani a kikapcsolódás fontosságát. Úgy érzem, körülöttem mindenki másnak is összefolyik az idő, emberek vasárnap is beszélnek arról, hogyan dolgoztak (aznap), aki viszont kisgyerekekkel van otthon, most még az ovi, bölcsi, iskola idejére se tud a saját dolgával foglalkozni. Szóval mintha sokan nehezebben különítenék el most a munkát és a kikapcsolódást.

Ennek ellenére itt van nekünk a Netflix és az HBOgo, hogy megadják a mindennapi sorozat- vagy filmadagunkat. Igyekszem könnyed, vicces történeteket keresni, mert nem biztos, hogy ez a háborús, a diktatúrás vagy a posztapokaliptikus művek ideje (mármint nekem, de biztosan van, aki pont erre vágyik most). Egyelőre a Young Sheldon és a Brooklyn 99 számomra a top karantén-sorozat.

 bejegyzes077_04.jpg

Hangulat – avagy kézben lehet-e a tartani a szorongást

Persze a legfőbb kérdés a karantén alatt az, hogy hogyan érezzük magunkat. Mindenkinek megvan a maga nehézsége. Akire rászakadt a család, annak nincs egy nyugodt perce, aki meg egyedül van otthon, az nem tud óraszám (napszám…) kihez szólni, vagy nem öleli meg senki.

Ilyen helyzetben az ember két dolog között őrlődik: szeretne képben lenni a világ eseményeivel, és szeretné úgy megszűrni a híreket, hogy ne okozzon neki gyomorgörcsöt a sok bizonytalanság és kérdés. Sok ábrát és gondolatot látni arról, hogyan is kell „eldönteni”, hogy min érdemes aggodalmaskodni – persze mondja ezt az ember a gyomorgörcsnek, ha éppen előjön, hogy hahó, erre a dologra nincs hatásod. Hát erre a gondolatra csak megduplázódik…

Nyilván nekem is ingadozó a hangulatom így itthon üldögélve, könyves világok és a saját életünk között bolyongva. Ha éppen nehezebb, arra nekem beválik az edzés, a színezés, valami kellemes zene, szórakoztató sorozat.

 

Többen is kérdezték, hogy gondolkozom-e már olyan történeten, amit a mostani helyzet ihlet. Benne vagyunk valamiben, ami biztos, hogy meghatározó az egész világra nézve, amit a jövő történészei vizsgálhatnak. Kire ne hatna az, ami körülötte van? De nem, semmilyen bezárkózó (ifjúsági) regény terve nem motoszkál még a fejemben.

A tervem az volt, hogy áprilisban egy igencsak bezárkózó nép, a tírek ügyeibe vetem bele magam, hogy végre rendet tegyek a soraik között, és Milo, Elina és Deniel is megkapja, ami és aki neki jár. Egyelőre ezzel szeretnék foglalkozni teljes erőbedobással (ami egy áprilisi NaNoWriMo-t is jelent amúgy), de meglátjuk, mit hoz a karantén. Most még tervezni is nehéz.

De előtte lesz még egy érdekesség: A Kettlebell Zóna oldalán élőben beszélgetünk majd az edzőmmel írásról, szerkesztésről, sportról, afféle író-olvasó találkozó is lesz ez. Március 26-án (csütörtök) 19 órától kerül rá sor. Még sosem élőztem, szóval kíváncsi leszek.

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr6015548570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • RóbertKatalin: @Édua84: Hát igen, az az igazság, hogy szándékosan nagyon ismert alapra építettem, sok van benne a... (2020.07.07. 08:43) Borítótervező pályázat
  • Judit_29: @RóbertKatalin: Nem disneys, ez egy teljesen saját feldolgozás saját dalokkal (Aladdin il musical)... (2020.03.14. 20:11) Jön az Egy új élmény
  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
süti beállítások módosítása