... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

Milyen is egy könyvvásár?

Bologna – ez nemcsak egy város, hanem egy fogalom is a (gyerek)könyves szakmában, ugyanis a hatvanas évek óta kerül itt minden évben megrendezésre egy nemzetközi könyvvásár, ami gyerekkönyvekre fókuszál. Idén én is arra jártam a Könyvmolyképző Kiadó munkatársaként.

Miben különbözik a könyvvásár az olyan könyves eseményektől, mint a budapesti Könyvfesztivál vagy Könyvhét? Amíg ezek az olvasókra fókuszálnak, nekik mutatják be az újdonságokat és arra teremtenek lehetőséget, hogy az olvasók és az írók találkozzanak (Könyvfesztiválra sok külföldi író is jön, Könyvhéten inkább magyar szerzőkre fókuszálunk), addig a könyvvásárok a szakmának szólnak. A szakma persze tágan értelmezhető, kiadó és ügynök mellett akár illusztrátornak, írónak vagy kritikusnak is érdekes lehet egy ilyen esemény. (Bolognán kívül a legmenőbbnek a Frankfurti és a New York-i Könyvvásárokat tartják.)

Mivel nem a könyvek (hanem a kiadási jogok) eladása a cél, a standokon nem állnak könyvhalmok, csak néhány példány mutatóba. Viszont minden standon akad egy-két-tíz asztal, ahol gyakorlatilag nyitástól zárásig tarthatnak a megbeszélések. A találkozókat néha már a könyvvásár előtt leegyeztetik, de persze a helyszínen is lehet időpontot foglalni. Hogy ezek miről szólnak? A kiadó legfrissebb címeiről. Kiadó és ügynök vagy kiadó és kiadó között zajlanak, és a cél az üzlet (sok-sok kedvességbe csomagolva).

bejegyzes054_1.jpg

Vannak olyan emberek, főleg nagy kiadóknál, akik négy napot azzal töltenek, hogy félóránként prezentálják ugyanazokat a könyveket, és közben nagyon lelkesek és meggyőzőek igyekeznek lenni, hogy te megvedd a kiadási jogaikat – hát ez az, amit még nézni (sőt, belegondolni) is tereh… Persze mindenütt vannak katalógusok, névjegyek, és bele lehet lapozni a standokon kihelyezett könyvekbe is. Az angol-, francia- és németnyelvű kötetekkel elég jól boldogultam, egy holland könyvnek már nehezebb dolga volt (mondjuk ennek ellenére van egy kedvenc holland könyvem).

A kiadók prezentáló munkatársai mellett számomra Bologna hősei az illusztrátorok és a leendő illusztrátorok. Rengetegen jönnek, mappákkal és ötletekkel és portfóliókkal próbálnak kiadót találni maguknak. A legtöbb standnál ki van írva, hogy mikor fogadnak illusztrátorokat (jellemzően 1-2 óra a nap során), amikor kanyargós sort alkotnak a művészek, várják, hogy kapjanak pár percet. Ezen kívül van egy előcsarnok, aminek a falaira felragaszthatnak képeket, ötleteket, névjegyeket. Ez nyilván egy nap alatt teljesen betelik, és rajzoló legyen a talpán, akinek sikerül ilyen tömegből kitűnni.

bejegyzes054_2.jpg

A standok elképesztően színesek és izgalmasak, nem egy egyedi építészeti megoldással, amitől még figyelemfelkeltőbbek lesznek. Ez kell is amúgy, mert itt nagyon érvényesül, hogy az nyer, ami képes magára vonni az ember figyelmét, hiszen nem olvasol a könyvekről véleményt Molyon vagy a Goodreadsen, nem mesélnek a barátok, ismerősök. (Leszámítva persze azokat, amikről egy meetingen mindenképpen hall az ember.) Az is kiderül egy ilyen vásáron, mennyire fontos a jó kezdés – rájöttem, hogy nekem szinte fontosabb, mint egy erős fülszöveg.

Idén a díszvendég Kína volt, így sok előadásban szó esett a kínai-olasz fordítások nehézségeiről. Emellett kiemelt téma volt a digitális média, külön szekciót szenteltek annak, hogy hogyan kapcsolódnak össze a játékok, rajzfilmek és a könyvek. A gyerekkönyvkiadóknak muszáj ebben is gondolkozni idővel, hiszen a kicsik kütyükkel a kezükben nőnek fel.

bejegyzes054_3.jpg

Van néhány könyv, standkép, pillanat, ami velem maradt azután is, hogy hazajöttünk Bolognából. Benyomásokat és izgalmas képeket bőven találni az Instagramomon is – mindenesetre Bologna és a könyvvásár nagyon különleges, színes és izgalmas. Fárasztó, de kellemesen fárasztó élmény.

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr1613791398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • RóbertKatalin: @Édua84: Hát igen, az az igazság, hogy szándékosan nagyon ismert alapra építettem, sok van benne a... (2020.07.07. 08:43) Borítótervező pályázat
  • Judit_29: @RóbertKatalin: Nem disneys, ez egy teljesen saját feldolgozás saját dalokkal (Aladdin il musical)... (2020.03.14. 20:11) Jön az Egy új élmény
  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
süti beállítások módosítása