Ismét egy novellát hoztam, ami az Aranymosás Irodalmi Magazinon jelent meg, itt pedig beleolvashattok. Így kezdődik:

Elfogyott a levegő a tornacsarnokban, megült a tömeg vállán a meleg, erősebb lett tőle minden szag, a parfümöké, de az izzadtságé is. Detti folyamatosan azt hajtogatta, hogy menjenek már ki a folyosóra vagy az iskolaudvarra, Zoé viszont képtelen volt elszakítani a tekintetét a pályára áradó emberektől. A ruhák fehér, habos folyamát megtörte a szülők, nagyszülők, barátok és ismerősök színes hulláma.

A lányok többsége elég királylányosan festett a keringőruhában – főleg Szabó Lia, akire a smink rádobott tíz évet, és úgy nézett ki, mintha a saját esküvőjéről ugrott volna vissza a szalagavatóra –, a fiúk meg a fekete szmokingban kicsit esetlennek tűntek, sokkal szerencsétlenebbnek, mint szünetben, amikor bandába tömörülve röhögtek póló-farmerben a folyosón.

Ákos is esetlennek tűnt most, amikor az anyukáját igyekezett forgatni. Állandóan összeütközött valamelyik b-s fiúval, így főleg csak balra-jobbra billegtek valódi keringőlépések helyett.

Zoé telefonja megszólalt, a kijelző fénye kísértetiesen szüremlett át az ölében tartott táska anyagán, de a hangzavar elnyomta a csengőhangot, úgyhogy úgy tehetett, mintha nem rezegne ütemesen az egész táska a térdén, és nem kellett levennie a szemét Ákosról.

– Jaj, már, Zoé… – Detti elnyújtotta a nevét, mint egy hatéves. – Két és fél órán keresztül bámulhattad!

– Indulj el, mindjárt jövök.

Bosszantotta Detti viselkedése, pedig hálásnak kellett volna lennie, hisz a barátnője csak az ő kedvéért jött el, és türelmesen végig is ülte mellette az egészet az fotómontázsoktól kezdve a szalagozáson keresztül mostanáig. Az elején elég sokat röhögtek, aztán Detti egyre kókadtabb lett a melegtől, mint valami virág, meg kiderült, hogy a közelben ülő rokonoknak nem tetszik, ha ők nevetgélnek egy-egy bénább koreográfián.

Na, és ott volt még az is, hogy Zoé inkább szerette volna Ákost nézni. Azt, ahogy összevonja a szemöldökét tánc közben, azzal a tipikus koncentrálok-ne-zavarj arckifejezéssel, amit Zoé annyiszor látott már rajzszakkörön is. Látszott, hogy mennyire nem szeretné elrontani az osztálytáncot meg a keringőt, és ez még akkor is tetszett Zoénak, ha Ákos Liára bámult közben. Mert amikor ennyire erősen fókuszált valamire, olyankor mindig… szexi lett.

Detti vihogott, amikor ezt először mondta neki, és Zoé nyilván fülig vörösödött, de mégsem talált jobb szót rá. Ákos arcát a feszült figyelem elmélyültté tette, és Zoé néha elképzelte, milyen lenne, ha őrá figyelne ennyire nagyon, nem a rajzlapra meg a festékeire. Képzelgés közben kimelegedett, a forróság lassan járta át a testét, az alhasából kiindulva egészen a mellkasáig.

Sóvárgás. Zoé néha annyira sóvárgott este az ágyban azután, hogy Ákos őt nézze összevont szemöldökkel, elmélyülten, hogy az már szinte fájt. A párnába fúrta az arcát, lüktetett a testében a hiány, és sírni tudott volna tőle. Aztán másnap, ha meg a szakkörön beszélgetni kezdtek valamiről, mindig rettegett, hogy elvörösödik és Ákos észreveszi, mennyire zavarba hozta.

Kattints és olvasd tovább!