... és van, aki majd ír...

Róbert Katalin blogja

Behavazott Könyvfesztivál

Újra volt Könyvfesztivál, a legkedvesebb könyves eseményem! Idén volt minden, hóesés, kolbászszag, dedikálás, munka, beszélgetések. Következzen az élménybeszámoló.

A legtöbb ember fejében a Könyvfesztivál a szombatot és a vasárnapot jelenti – amióta nem dolgozom kint standon, nekem is erre a két napra korlátozódik az esemény. Ennek ellenére mindig izgatottan figyelem, hogyan telik meg a Facebook falam eseményekkel, majd épülő standokkal, stócokban álló könyvekkel a nyitás közeledtével. Idén mindeközben az ablakon túl kavargott a hó és az egész világ a felborult időjárással volt elfoglalva. (Nalávia feeling…)

Csütörtök este kaptam egy volt kollégától az üzenetet, hogy a Millenáris leginkább egy jégveremhez hasonlít, három pulóverben majdnem megfagyott a standon, és érdemes lesz jól felöltözni, amikor jövök. Igen meglepődtem, mivel az egyik érvem, amikor elmondom, hogy miért szeretem jobban a fesztet a Könyvhétnél éppen az, hogy nem vagyunk kitéve az időjárásnak. De hát az áprilisi fagyra senki sem számított.

Mindazok, akik felbukkantak szombaton a Millenárison, egyetérthetnek velem abban, hogy bizony, nem volt hideg. Döbbenetes tömeg hullámzott mindenfelé, és rendesen beleheltük a csarnokot. Ami egyébként hatalmas, értem, hogy miért lehetett jéghideg nyitáskor, miközben odakint havaseső esett. Mindenesetre én aznap fél tizenegy és este nyolc között kóboroltam mindenfelé ebben a hatalmas csarnokban, egy stratégiailag egyáltalán nem átgondolt, magas sarkú csizmában (de komolyan, mintha nem ez lenne zsinórban a hetedik év, hogy több órát is kint töltök…).

11-től dedikáltunk Demi Kirschner és Okváth Anna sorstársakkal, akikkel mostanra már egy teljesen bejáratott csapattá kovácsolódtunk össze. Szuper velük találkozni, látni, ahogy jönnek a lelkes olvasóik, könyvjelzőket cserélgetni, ha éppen nincs előttünk delikvens, összenevetni, és ha a másik előtt van valaki, akkor is belefolyni a beszélgetésükbe (elnézést, úgy tűnik, troll vagyok). Ráadásul Demit elkísérte Eszter, aki zseniális fotókat is készített az eseményről (itt mindegyik megtekinthető), aminek külön örültem, mert már akartam egy új írós profilképet.

 bejegyzes044_1.jpg

Délben átadtuk a terepet On Sainak, és rögtön padlóra is kerültünk, mert a Westendbe is kellett még küldenünk könyvjelzőket, amiket elláttunk egyedi szövegekkel – és mindezt a stand mellett az egyébként kellemesen meleg padlószőnyegen ülve tettük meg. Mondjuk, addigra már igen jól éreztük magunkat, mert a kiadó jóvoltából kaptunk zseniális kávét (ez csak teaser, egy egész bekezdés fog szólni a kávéról), Anita jóvoltából meg kaptunk úristen, de finom csokis kekszet.

Egy ponton biztos mentem egy kört, és lebzseltem kicsit az Európa Könyvkiadó standjánál, valamint megvettem Kae Westa új könyvét is, mert nagyon érdekelt, aztán megnéztem, hogyan kanyarog a sor immár Spirit Bliss és még mindig On Sai előtt. Találkoztam Alexával és Ashleyvel, elhalmoztam őket könyvjelzőkkel, megint lebzseltem az Európánál, és rengeteg volt kollégával összefutottam, közben egyre nőtt a tömeg, én meg felmentem a galériára egy kis kávézós-olvasós nyugalomért.

bejegyzes044_3.jpg

Akkor most fogok arról beszélni, hogy a Könyvfesztivál két kávézójában a CrémeCup szolgáltatta a kávét, akik a hamarosan újra megnyitó, Nyugati téri Alexandrában üzemeltetik majd a kávézót, és basszus, szerencse, hogy ilyen messze van tőlem a Nyugati tér, vagy harminc percig is kell oda utazni, szóval csak nem fogok napi szinten beugrani oda. Mindenesetre krémes, kellemes, nem túl savas a kávé, kedves a kiszolgálás, a hely tökéletes. Most inkább nem állok meg, és számolom össze, hány kávét ittam náluk a két nap alatt. (De megtettem, ha minden igaz ötöt…)

Végeztem a „Róbert Katalin a hivatalos kávéholista” rovattal, és visszatérek a beszámolóra. Kae Westával össze is firkáltattam a könyvet, utána találkoztam személyesen Lylia Bloommal is, aztán meghallgattam A Könyvmolyképző titkai beszélgetést, ahol először Szélesi Sándor mesélt a Kincsem regény születéséről, aztán Katona Ildikó a küszöbön álló könyvpiaci változásokról (és hogy a CrémeCup viszi majd a Nyugatiban a kávézót), a kiadó könyvesbolt vásárlásairól és az ő tematizált boltokkal kapcsolatos terveiről. És hogy az Alexandra nem tűnik el (mert az olvasók bizony szeretik), csak átalakul.

bejegyzes044_2.jpg

Nem is mondom, hogy ezután kávéztunk (és szakmáztunk) Kozma Rékával és kicsit Rácz-Stefán Tiborral, aztán végül nyolckor a zárással egy időben már haza is indultunk Rékával. Addigra besötétedett odakint és szemerkélt az eső – így kell egy napot eltölteni egy egykori gyárcsarnokban…

Tovább is van, mondjam még? Vasárnap délután visszamentem (kávét inni), hogy Varga Beával és sorra felbukkanó szerzőkkel beszélgessünk kéziratokról és tervekről, szerkesztésekről és javításokról. Bea, aki már péntek óta minden nap kint volt, fáradtabb volt, ezért én vadásztam le az írókat, akiket odairányítottunk magunkhoz. Így váltottunk több-kevesebb szót Bessenyei Gáborral, Csendes Nórával és Gulyás Péterrel is. Közben megnéztük a Foodtrack fesztivált is odakint, sütött a nap és fújt a szél, hasznát vettük a PayPassos kártyámnak, és mindenkinek a Kolbice-t ajánlgattam. (Most meg beleírtam a blogomba, várom a százalékot tőlük…)

Meseszép könyvfesztivál-záró #ilovebudapest #millenaris #sunset #könyvfesztivál2017

Róbert Katalin (@robert.katalin) által megosztott bejegyzés,

Ne kérdezzétek, hogyan, de már megint zárásig odakint voltam, még az utolsó pillanatban fotózkodtunk Bessenyei Gáborral, amint egymás könyvét olvassuk, és dumáltam kicsit volt kollégákkal is, aztán szépen elszakadtam a CrémeCuptól (mert már csomagoltak), és hazajöttem. Marha hideg volt. De legalább akkor nem esett.

Így volt, nem így volt, havas-vidám Könyvfeszt volt. Könyvhéten folytatjuk, lehetőleg kevesebb csapadékkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr712452061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Róbert Katalin

bemutatkozo_kep2019_eleje.jpg

Kisgyerek koromban már szerettem történeteket írni. Felnőttként pedig szövegekkel foglalkozom munka közben és pihenésként is. (Túl) sok kávét iszom, van bennem egy nehezen megzabolázható sorozatfüggő, szeretek fotózni, sportolok és két macskám állandóan belopja magát a műveimbe.

 

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, amikor az ember már látja, hogy a világrengető problémák utána is megy ... (2018.01.08. 22:36) Bécsi
  • RóbertKatalin: @Kis Feli: Szia, köszi a kérdést, de a közeljövőben egészen biztosan nem lesz oda történet. :) (2017.11.09. 09:04) EZ a Szelídíts meg!