HTML

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Könyveim

Szelidits meg! boritoSzelídíts meg!
Róka kilencedikes és sosem azt teszi, amit várnának tőle. Kisherceg tizenegyedikes és mindig megfelel az elvárásoknak. Kötelező különórán találkoznak, de vajon tényleg megtalálják az egymás felé vezető utat? Meg tudja a komoly fiú szelídíteni a zárkózott lányt? Megtalálja a fiú saját magát az elvárások között?
Érzékeny, értő, magával ragadó. Saint-Exupéry klasszikus meséjének megkapóan szép üzenete mai köntösben.
Megvásárolom

Kezdjetek el elni! boritoKezdjetek el élni!
Marci egy átlagos reggelen kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült. Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése. Dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Lebilincselő történet, ami szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Megvásárolom

szivbolszinboligazan_borito.jpgSzívből, színből, igazán
Egy testvérpár, akik ugyanabba a fiúba szerelmesek. Egy fiú, aki fél felvállalni az érzelmeit, egy lány, aki mindig mindent megkapott és egy fiú, aki lassan megtanulja értékelni saját magát.
Lélegzetállítóan szép, szívbemarkoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről.
Megvásárolom

nalaviatitka_borito.jpgNalávia titka
Lebilincselően izgalmas regény egy felhőn rejtőző világról, ahol minden más, mégis minden ismerős. Titkokról és kalandokról, a bátorság a szeretet és főleg a fantázia erejéről. Nem csak 8-12 éveseknek!
Megvásárolom

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, amikor az ember már látja, hogy a világrengető problémák utána is megy ... (2018.01.08. 22:36) Bécsi
  • RóbertKatalin: @Kis Feli: Szia, köszi a kérdést, de a közeljövőben egészen biztosan nem lesz oda történet. :) (2017.11.09. 09:04) EZ a Szelídíts meg!

Róbert Katalin blogja

2015.05.17. 19:02 RóbertKatalin

Zene füleimnek

Címkék: személyes novella így írok én Szívből színből igazán körblog

A már jól ismert körblogolás következik, a megszokott négyes (rajtam kívül Kae Westa, Laura Arkanian és Rácz-Stefán Tibor) ezúttal a zene kérdését pedzegette. Inspirál vagy zavar? És ha inspirál, akkor milyen zene inspirál?

Fura figura vagyok, mert írás közben nincsenek megkötéseim a környezettel kapcsolatban. (Talán nem is fura, hanem szerencsés figura vagyok.) Ez azt jelenti, hogy ha igazán belelendülök, akkor lehet hangzavar és lehet csend is. De mégsem válaszolhatom azt erre a kérdésre – hogy zene vagy nem zene? –, hogy nekem mindegy. Úgyhogy nem is fogom.

Korábban már írtam, hogy kimondottan vegyes a zenei ízlésem. A techno/rave irány az, amit nem igazán tudok elviselni, viszont minden másban befogadó vagyok (döbbenten vettem észre, hogy újabban némi magyar rap is bekacsint), ami azt a fura szitut eredményezi, hogy ugyanazzal a füllel hallgatom lelkesen a Rammsteint és a Chris Isaaket, Lindsey Stirlinget, Katie Meluát vagy Pinket.

Van többféle, csakis saját használatra összerakott youtube playlistem (a különbség közöttük a hangulat és a nyelv), és ezeket szoktam variálni attól függően, hogy éppen milyen jellegűt hallanék szívesen. Persze ezeken a listákon is van többféle hang és stílus, szóval lényegében a zenehallgatásom kiválóan képviseli a sokszínűségemet.

korblog_zene.jpg
Mostanában egyébként mindig megy valamilyen zene itthon. Sőt, mivel hajlamos vagyok beleszeretni egy-egy számba, és ha beleszerettem, akkor olyan sokszor meghallgatni egymás után, hogy az már nyilván mindenkit idegesít saját magamon kívül, ezért vannak ismétlődések is. Ez azt eredményezi, hogy a zene szól akkor is, amikor írok. És többnyire meg sem hallom. Néha kimondottan csalódottan állapítom meg, hogy végigírtam a kedvenc számomat, ami miatt elindítottam az adott listát (vagy kiválasztottam az adott albumot). Nyilvánvalóan transzállapot…

Amikor viszont egészen biztosan nem tudok szöveges zenét hallgatni, az a szerkesztés időszaka. Olyankor annyira koncentrálni kell magára a szövegre, hogy ha közben a háttérben arról énekel Kiss Tibi, hogy volt keleten és járt nyugaton, vagy a Rammstein németül-franciául, hogy Párizsba beköszöntött a tavasz, akkor én biztosan arra fogok koncentrálni a képernyőn lévő mondatok helyett. Ezért való a szerkesztéshez a komolyzene (Chopin, Händel, Csajkovszkij, és külön kellemes, ha esetleg valamilyen vonós hangszerre írt műről van szó), vagy a csend. A csendbe persze behallatszik az utca meg a madarak, meg a tavasz, meg néha macskadorombolás. Szóval igazi, szerkesztős csend ez.

De azért mutatok most négy konkrét zeneszámot is, amik valamilyen módon kapcsolódnak ilyen-olyan műveimhez, hadd kóstoljatok bele az ízlésembe.

Guns n’ Roses: November Rain

A Guns n’ Roses amúgy is meghatározó számomra, mert elég fiatalon (kábé hetedikes koromban?) lett kedvenc, és ez azóta sem változott. Mivel bukom a rockballadákra, a November Rain is kiemelkedik kínálatból. Készült rá egy teljes novella is, ami nem a szó szoros értelmében erre a zenére íródott, de fontos szerepet játszik benne, az biztos.

Nile - Papyrus Containing...

A Szívből, színből, igazán-ban Alex kap jó néhány megjegyzést (főleg a szüleitől) a zenei ízlésére. Ami főként death metal. Például ilyen, mint ez a Nile szám. Én személy szerint nem a hörgős metál, hanem inkább a dallamos rock barátja vagyok, de hát nem érthetünk mindenben egyet Alexszel. Bevallom, nem hallgattam írás közben Nile-t. Hallottam már életemben párszor hörgős metált, úgyhogy belehallgatás nélkül alapoztam arra Alex ízlését. (De most a bejegyzés kedvéért meghallgattam néhány számot, szóval kiélveztem a döntésemet.)

Joana Amendoeira: O pão das palavras

Ugyanígy a Szívből, színből, igazán-ban Noémi egy világzenét játszó zenekarban csellózik. Mégpedig az is kiderül, hogy a stílusuk leginkább a portugál fadohoz hasonlít. A Madredeust is választhattam volna ennek bemutatására, de Joana Amendoeirának kimondottan van egy olyan száma, amiben gyönyörű a csellószólam. Hát íme.

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala

Ez már egy készülő kézirat, amelyben ugyan a tervek szerint semmilyen szerepet sem kap konkrétan ez a szám, viszont számomra kimondottan inspiráló. Úgyhogy hallgassátok meg, hangolódjatok az új műre.

Hallgassátok meg a többiek zenéit is!
Laura Arkanian
Kae Westa
Rácz-Stefán Tibor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr1007467782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.