HTML

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Könyveim

Szelidits meg! boritoSzelídíts meg!
Róka kilencedikes és sosem azt teszi, amit várnának tőle. Kisherceg tizenegyedikes és mindig megfelel az elvárásoknak. Kötelező különórán találkoznak, de vajon tényleg megtalálják az egymás felé vezető utat? Meg tudja a komoly fiú szelídíteni a zárkózott lányt? Megtalálja a fiú saját magát az elvárások között?
Érzékeny, értő, magával ragadó. Saint-Exupéry klasszikus meséjének megkapóan szép üzenete mai köntösben.
Megvásárolom

Kezdjetek el elni! boritoKezdjetek el élni!
Marci egy átlagos reggelen kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült. Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése. Dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Lebilincselő történet, ami szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Megvásárolom

szivbolszinboligazan_borito.jpgSzívből, színből, igazán
Egy testvérpár, akik ugyanabba a fiúba szerelmesek. Egy fiú, aki fél felvállalni az érzelmeit, egy lány, aki mindig mindent megkapott és egy fiú, aki lassan megtanulja értékelni saját magát.
Lélegzetállítóan szép, szívbemarkoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről.
Megvásárolom

nalaviatitka_borito.jpgNalávia titka
Lebilincselően izgalmas regény egy felhőn rejtőző világról, ahol minden más, mégis minden ismerős. Titkokról és kalandokról, a bátorság a szeretet és főleg a fantázia erejéről. Nem csak 8-12 éveseknek!
Megvásárolom

Kövess a facebookon is!

Friss topikok

  • Wiharvész Anyó: Az 5 okról és a színészfiúkról le is maradtam fb. De most pótoltam (2018.07.05. 21:12) 6 hét a világ - beharangozó
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, ez most kicsit lassan született meg, de csak megírtam a végére :) És kö... (2018.06.20. 07:54) Amikor jól esik
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, pörgős volt az egész három nap. (Meg az a nap is pörgős volt, amikor ez... (2018.04.27. 08:21) Három nap könyvek között
  • RóbertKatalin: @Wiharvész Anyó: Hát igen, amikor az ember már látja, hogy a világrengető problémák utána is megy ... (2018.01.08. 22:36) Bécsi
  • RóbertKatalin: @Kis Feli: Szia, köszi a kérdést, de a közeljövőben egészen biztosan nem lesz oda történet. :) (2017.11.09. 09:04) EZ a Szelídíts meg!

Róbert Katalin blogja

2014.12.25. 12:31 RóbertKatalin

Először – kiegészítő novella a Szívből, színből, igazán című regényhez

Címkék: novella Szívből színből igazán

Az Először című novella a Szívből, színből, igazán ideje előtt játszódik, Alex és Patrik tizenegyedikes korában, karácsony után. A novella korhatára 18 év.

balaton_kod_novella2.jpg

 

Először

 

Hideg volt kint. Patrik elbizonytalanodva megtorpant a nyitott teraszajtóban. Figyelte, ahogy a Balaton vizét gomolygó köd nyeli el, és a ház melletti fenyő kora reggeli dértől megőszült tűlevelei rezegnek a szélben. A ház mélyéről zaj szűrődött ki, mintha a hálószobában más is felkelt volna, és ez a hang megadta az utolsó lökést: Patrik becipzárazta sebtében felkapott ruhái fölött a kabátját, megragadta a teával teli bögrét, és kilépett a teraszra.

 

Alex szemében gyengédség bújik meg, ahogy rámosolyog. Patrik hátrébb lép, és végigméri. Jó ránézni a meztelen testére. Szépnek tűnik, és ettől görcsbe rándul a gyomra.

 

Dér lepte a székeket is, így nem ült le, helyette úgy állt meg a falnak támaszkodva, mintha volna mit nézni a ködtől leszűkített térben. Nem akart gondolkozni. Félt a felmerülő kérdésektől, és még jobban félt a válaszoktól, amelyekkel szembe kellett néznie.

Alex szokás szerint csak huszonhatodikán este szabadult el a rokonlátogatásból – Patrik a három karácsonyi nap alatt végig ezt az estét várta, bármennyire megvetette is magát emiatt. Persze mire Alexék hazaértek, már késő volt, így csak telefonon beszéltek, de másnap már korán reggel betoppant hozzájuk, és siettek ki a pályaudvarra, hogy lejöjjenek Alexék balatoni nyaralójába. Négy napjuk volt kettesben: a terv szerint Pesten szilvesztereznek majd, ráadásul Lilla elérte, hogy kötelező legyen elvinniük a buliba.

Patrik kényszerítette magát, hogy kitörölje a fejéből a lány tekintetét, amely állandóan őt követte. Várakozás és remény volt benne, és Patrik gyűlölte azokat az elvárásokat, amelyeket Lilla és a lány szülei támasztottak felé. Nem akart senkinek sem megfelelni.

 

Elfekszenek az ágyon. Patrik keze végigfut Alex mellkasán. Érintette már, persze, de az kapkodós volt és óvatos. Nehogy rájuk nyissanak, nehogy meghallják, nehogy kitudódjon. Most van idő. Most jó időt hagyni maguknak.

 

A vonat dugig volt, kisgyerekek nyafogtak, fáradt szülők veszekedtek velük és egymással, izgatott kamaszok telefonja csipogott megállás nélkül, jelezve, hogy üzeneteket váltanak otthon maradt barátokkal. Alex kihívóan jegyezte meg, mennyire várja, hogy megcsinálhassa a jogosítványt, és ne kelljen többet itt zötykölődnie. Patrik gyomrából egyetlen pillanat alatt tört fel a rosszullét sava, amikor elképzelte ezt a lehetőséget. Alex persze azonnal megérezte, és pontosan tudta, hogy mi a baj. Máskor talán kihasználta volna a fölényét, de most nem játszmáztak. Most Alex megszorította a vállát, és azt mondta, nem fog vezetni sohasem.

Hazudott. Ezt mindketten tudták, de akkor csak a gesztus számított.

Leült velük szembe egy pár. Egyetemisták lehettek, alig néhány évvel idősebbek náluk. A lány átdobta a lábát a fiú combján, a fiú meg egész úton simogatta. Néha olyan hosszan csókolóztak, hogy az már Patrikot is bosszantotta, pedig többnyire nem zavarta, ha párocskák nyalakodtak a közelében.

Most sem saját maga miatta bosszankodott.

Alex az ablak felé fordult, és bámulta a hófoltokkal borított tájat, amely mellett elzötyögött a vonat. Patrik tisztában volt vele, Alexnek mennyire fáj, hogy egy hetero pár velük szemben megengedheti magának azt, amit talán ők is szeretnének: az érintések luxusát. Kifejezhetik a közös út vagy a viszontlátás fölötti örömüket. Ők sem találkoztak három napig, és reggel sem volt idejük többre egy lopott, kapkodós csóknál. De hiába kívánták a másikat, egymáshoz sem érhettek.

Patrik szeretett volna mondani valami vigasztalót, de semmi okos nem jutott eszébe. Így inkább hallgattak.

 

A lámpa fényében Alex bőre sápadtnak tűnik. Vagy talán ő is ideges, azért olyan fehér. Patrik keze lejjebb kalandozik, a fiú csípőjének környékére. Alex mély lélegzetet vesz, amikor először végigsimítja a merevedését. Ez is egyfajta hatalom, megtalálni a módot, hogy örömet okozzon a másiknak. Csodálatos hatalom.

 

Amikor végre beléptek a házba, és Alex hatástalanította a riasztót, Patrik elkapta a fiú karját, és szembefordította magával. Túl régen volt már a reggeli gyors csók. És tulajdonképpen alig volt több egy puszinál, mert Alex családja túl hamar előkászálódott a különböző szobákból. Most viszont volt idő arra, hogy alaposan megnézze magának a fiú mosolyát, hogy mélyen magába szívja az illatát, és aztán lassan, kóstolgatva csókolja meg.

Alex felizgult. Egyre szorosabban simult hozzá, és Patrik egyre világosabban érezte a combján a merevedését. Egészen finoman tolta hátrébb, hogy inkább tűnjön kedvesnek, mint elutasítónak.

– Lassíts. Van időnk.

Alex kicsit félrehajtott fejjel nézett rá. Patrik nem tudta, hogyan kellene kimondania, hogy akarja, mégis tart attól, ami történni fog. Akkor nem izgult ennyire, amikor egy lánnyal feküdt először le. Igaz, akkor nem is érzett mást, csak kíváncsiságot és sürgető vágyat, hogy megtörténjen végre.

– Ebédeljünk? – Úgy tűnt, Alex sejti, hogy mi jár a fejében. – A reggeli elég régen volt…

– Persze, jó ötlet.

Alex anyja csomagolt nekik ételt. Patrik követte a fiút a konyhába, és figyelte, ahogy tányérokat vesz elő, dobozokat bont ki, sürög-forog. Jó volt nézni.

 

Alex tapasztalt. Alex tudja, hogyan érjen hozzá, és az, ahogy rámarkol a merevedésére, ahogy a szájába veszi, jó. Több mint jó. Mennyei. Patrik azt akarja, hogy ez soha ne érjen véget, és Alex ért is ahhoz, hogy elnyújtsa. Játszik a testével. Utána még tökéletesebb a gyönyör. Elakad tőle a lélegzete, és bele akar halni. Alex ránevet. Elégedett.

 

Olyan hétköznapinak tűnt így az élet. Ültek a konyhaasztal mellett, Alex lóbálta a lábát, többet beszélt, mint amennyit evett, Patrik viszont örült, hogy végre nem mirelit pizza a menü, és tömte magából a rántott pontyot, ami Alex nagymamájának a specialitása volt. Ezalatt Alex az unokatestvéreiről mesélt, az ajándékokról, amiket kapott, és a házi dolgozatról, ami közfelháborodást keltett az osztályában, mert január ötödikén be kellett adniuk.

Közben néha megérintették egymást. Egy apró simítás a másik kezén, egy könnyed puszi a szájra. Ezúttal nem azért kapkodó, mert óvatosnak kellett lenniük, hanem azért, mert nem volt több annak a kifejezésénél, hogy fontosak egymásnak.

Aztán Patrik is mesélt. Örült volna, ha senki sem látja olyankor, amikor gyenge, de vágyott arra, hogy kibeszélhesse magából az elmúlt napokat. A látogatást a nagyszüleinél, ami ridegebb és keserűbb volt, mint ha otthon maradt volna. A karácsonyestét, amelyen az apja nem jelent meg – és Patrik utálta és megvetette magát azért, mert az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy mégis hazajön majd.

– Nem vagyok már gyerek, ideje lenne túllépni ezen – motyogta zavartan. Alex megfogta, és gyengéden szorította meg a kezét.

– Ettől nem tűnsz gyereknek.

 

Alex ujjai görcsösen markolják meg az ágytakarót, élesen rajzolódnak ki a csontok a kézfején. Vajon így élvez el egy lány is? Miért nem jutott eszébe sohasem megfigyelni? A tekintete felsiklik a fiú arcáig. Most már kipirult. Még elnyílnak az utolsó nyögéstől az ajkai, amikor lecsap rájuk, és hosszan, mélyen csókolja. Megvolt az előjáték – jöhet a lényeg.

 

Megnézték az Eredetet. Alex kapta karácsonyra a dvd-t, mindketten látták már, de akkor nem együtt voltak a moziban, most pedig jó volt ülni egymás mellett a kanapén, annyira közel, hogy összesimult a lábuk, egymáshoz ért a válluk. Popcornt majszoltak, és megjegyzéseket tettek a történetre, a színészekre, a szinkronra. Nem is érdekelte őket, hogy mi folyik a képernyőn: csak az számított, hogy mennyire jó együtt lenni.

Idővel már kevesebbet beszéltek, és inkább csókolóztak. Sokat és hosszan. Patrik egyre jobban kívánta a folytatást. Most Alex tolta kicsit hátrébb, keze a mellkasára simult, a pólón keresztül is forrónak tűnt a tenyere.

– Most még szólhatsz, ha ez túl gyors.

Patrik nem tudta, mit válaszoljon. Több lánnyal volt dolga, mint ahány fiúval Alex randizott. De éppen ezért az, ha egy lánnyal gabalyodott volna össze a kanapén, könnyű és egyértelmű lett volna – míg ez szokatlannak és kicsit ijesztőnek tűnt. Most nem akart fájdalmat okozni. Most nem akart semmit sem rosszul csinálni. Most nem akart felsülni.

Eddig éppen csak simogatták egymást. Alex szobájának ajtaja zárható volt, de a tény, hogy Lilla és Ákos is bármikor járhat a folyosón, megkötötte a kezüket. Az első csók közben, amikor több hónapnyi várakozás után végre egymáshoz értek, Patrik természetesnek találta, hogy mindent akarjon: érezni a tenyerében, hogy Alex mennyire kívánja, és kielégíteni. De az ügyetlen volt, és sürgető. Most másra készültek.

 

– Mehet? Tényleg szeretnéd? – Saját magát is meglepi azzal, hogy mennyire aggodalmas a hangja.

– Akarom. Gyere. – Alex szemében határozott fény ragyog. Patrik is akarja, szinte fáj, annyira. De retteg, hogy el fogja rontani, és a vágy helyén csak a fájdalom marad.

 

– Gyere. – Megfogta Alex kezét, felkászálódott a kanapéról, és húzta a fiút maga után. Kikapcsolta a tévét, a házra telepedett a csend. Várakozón és feszültséggel telten.

A hálószobába mentek, hangosan kattant a villany, fénnyel telt meg a helyiség. Patrikban vágy keveredett izgalommal, összeszorította a torkát, kalapált a szíve. Nem mintha ne készült volna fel. Utánanézett néhány dolognak a neten és keresett videókat is – ha elképzelte, hogy ők teszik majd ezt Alexszel, izgalmasnak tűntek.

Tudta, hogy mi fog történni, sőt, annak is utánajárt, hogy mire kell figyelnie. Tudta, hogy még csak nem is ő lesz Alexnek az első, mert bár igyekezett a lehető legkevesebbet hallani a pasi-ügyeiről, arról értesült, hogy mással már megtette. De mindez nem számított – csak az számított, amit ez az este jelentett.

Végleg túlléptek a barátságon. Patriknak rá kellett jönnie, hogy őrülten kívánja Alexet. A testét is. Várja a pillanatot, amikor levetkőzik előtte, meg szeretné érinteni, csókolni akarja. Nem egy gyors menetre vágyik, amilyenekre sor került már életében lányokkal, hanem hosszan, gyengéden akarja ölelni. Szeretkezni vele – bármennyire elcsépeltnek és nyálasnak hangzott is ez a szó.

Éppen ezért először ki kellett elégülniük. Gyorsan és lényegre törően. Hogy aztán legyen idejük lelassítani.

 

Annyira forró, annyira szűk, annyira tökéletes! Meg kell állnia, és leküzdeni a vágyat, hogy egyszerűen csak elélvezzen. Alex a szemébe néz. Az ajkai duzzadtak, az arcán két piros folt, vonzza Patrik tekintetét. A pillantásában vágy és gyönyör. Patrik mély lélegzetet vesz, aprót mozdul, óvatosan, és egyszerre nyögnek fel. Erre nincsenek szavak.

 

Az első orgazmusok után, hullámzó mellkassal, jóleső kábultságban feküdtek egymás mellett. Patrik felkönyökölt, és nézte Alexet. Túl volt egy kielégülésen, de csak még jobban nőtt benne a vágy: tudta, hogy most következik az, amit igazából kíván. Amiről már napok óta álmodozott, miközben izgult is miatta.

Huszonharmadikán este mondta ki először. Szokás szerint bezárkóztak Alex szobájába, hogy kiélvezzék még azt a kis időt, ami hátravolt a karácsonyi őrületig. Dübörgött a szobában a zene, de ők valójában nem figyeltek oda rá. Alex egyszemélyes ágyán könnyű volt összesimulni: amúgy sem fértek volna el másképp. Patrik keze becsúszott Alex pólója alá, jó volt érezni a bőrét a tenyere alatt, a vágy görcsébe rándult tőle a gyomra.

– Kívánlak. – Szinte kiszakadt belőle a szó, és csak amikor Alex egy csók után válaszolt, akkor fogta fel igazán, hogy mit mondott.

– Tudom. Én is.

– Úgy értem, én… – Elakadt. Utálta magában a zavart, de Alexet nem bántotta a dolog. Puhán megsimogatta az arcát.

– Meg akarsz dugni. Ilyenkor utálom, hogy itt van a nyakunkon az egész család… – Sóhajtva pislantott az ajtó felé. Patrik megértette, hogy a szobában üvöltő zene ellenére sem akar kockáztatni. Alex folytatta: – Karácsony után menjünk le a Balatonra. Ott nyugtunk lesz tőlük.

És most itt voltak. Patrik megtámaszkodott Alex válla mellett. Tetőtől-talpig végigbizsergette az izgalom.

– Készen állsz?

 

Megáll az idő és minden lelassul. Alex bőre síkos az izzadtságtól, egyik keze megszorítja Patrik fenekét. Patrik felnyög. Alig tud uralkodni magán, de nem akarja, hogy vége legyen. Még nem. Alex odahúzza magához, mélyen, lassan csókolja, Patrik beleborzong. Szereti Alexet. Úgy dobog végig az egész testén az érzés, ahogy a vért pumpálja a szíve. Alex megfeszül alatta, még szorosabbnak, még forróbbnak tűnik, mint eddig. Tökéletes. Ha csak ennyi volt az élet, akkor is megérte.

 

Nem nagyon keltek már ki aznap az ágyból. Korábban soha nem aludtak együtt, de most elbóbiskoltak egymás karjában, és Patrik még úgy sem bánta, hogy egyébként nem vonzotta az összebújva alvás. Reggelre úgyis az ágy két szélén találták magukat.

És reggel Patrik a kétségekre ébredt. Kikászálódott az ágyból, magára rángatott egy pólót és a nadrágját. Nem volt kedve a kávéfőzővel babrálni, inkább vizet forralt, és egy bögrébe dobott egy tea filtert. Felvette a kabátját, de még így is hideg volt odakint. Mégsem maradt a szobában. Félt találkozni Alexszel.

Félt attól, amit érzett.

– Meg fogsz fagyni. – Alex az ajtóban állt, Patrik azt sem vette észre, hogy mikor jött ki. A karjára tette a kezét, és gyengéden szorította meg. Intett a fejével, hogy jöjjön be, aztán sarkon fordult, és otthagyta. Patrik visszament a házba, lehámozta magáról a kabátot, és levetette magát a kanapéra. A tea kihűlt – alig ivott belőle –, úgyhogy kedvetlenül tolta félre a bögrét.

Alex a kávéfőzővel szöszmötölt a konyhában.

Túl nagy volt a csend.

 

– Szeretlek.

Alex elmosolyodik. Odahúzza magához, és megcsókolja válaszul.

Valahogy jó ez most így.

 

Alex letette elé a kávét. Forró volt, sok tejjel, kevés habbal, egy fél cukorral. Éppen ahogy Patrik szerette. Alex mellé ült, nem tolakodóan közel, de mégis annyira, hogy Patrik intimnek érezze a helyzetet. Belekortyolt a saját italába, várakozón nézte Patrikot, de ő hallgatott.

– Hogy vagy?

Alex mindig tudta, hogy mikor kell békén hagynia, most mégsem ment el. Patriknak rá kellett döbbennie, hogy tényleg vágyik a közelségére. Odahúzódott hozzá.

– Úgy, ahogy csak egy tökéletes éjszaka után lehet az ember.

Alex arca felderült, ahogy elömlött rajta egy mosoly. Patrik megcsókolta.

Kellett egy kis idő, hogy elfogadja: szerelmes.

Ez már nem csak játszma. Ez már nem csak barátság. Ezt már nem lehet egyszerűen csak félbehagyni.

Kellett egy kis idő, hogy elfogadja, már semmi sem lesz olyan az életében, mint korábban. Mert nem tudta betartani a saját magának tett fogadalmat: függeni kezdett valakitől – gyerekkora óta függ tőle, de ez most már tényleg visszavonhatatlan. És az a valaki mintha észre sem venné, hogy mi történik.

– Éhen halok – morogta Alex, amikor elengedték egymást. – Gyere, szerintem van még valamennyi bejgli.

Megfogta a kezét, és húzta maga után a konyhába. Patrik még éppen fel tudta kapni a kávéját, mielőtt kimentek volna. Alex néhány másodpercig némán pakolta elő a tányérokat, keresett kést. Aztán szembefordult Patrikkal, keresztbefonta a karját a mellkasán.

– Ha ügyet csinálnék belőle, csak még inkább zavarba jönnél – mondta lágyan. Patrik kérdőn vonta fel a szemöldökét. Alex végigsimította a karját. – De tudom, hogy mit jelent. És én is.

balaton_kod_novella.jpg

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr807007911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Róbert Andorné 2014.12.27. 01:17:37

A jelenetben - szerintem - az érzelmeken van a hangsuly, az aktus csak kisérőzene, mely telejessé teszi az érzelmek muzsikáját a forte-tól a pianissimóig.

Mrs.Danvers 2016.03.04. 11:33:38

Nagyon intim,bensőséges és mély.Mrs.Danversként én is ilyen fiúra vágyom mint Patrik.

RóbertKatalin · http://robertkatalin.blog.hu/ 2016.03.04. 21:01:53

@Mrs.Danvers: Köszönöm, örülök, hogy tetszett. És azt hiszem, érthető, ha az ember ilyen fiúra vágyik ;-)