HTML

... és van, aki majd ír...

Könyvekről a fejemben, a képernyőmön, a polcomon. Írós-olvasós mindennapok.

Mottó

„Kézirat soha nem ég el”
– Mihail Bulgakov

Kövess a facebookon is!

Könyveim

nalaviatitka_borito.jpgNalávia titka
Lebilincselően izgalmas regény egy felhőn rejtőző világról, ahol minden más, mégis minden ismerős. Titkokról és kalandokról, a bátorság a szeretet és főleg a fantázia erejéről. Nem csak 8-12 éveseknek!
Megvásárolom

szivbolszinboligazan_borito.jpgSzívből, színből, igazán
Egy testvérpár, akik ugyanabba a fiúba szerelmesek. Egy fiú, aki fél felvállalni az érzelmeit, egy lány, aki mindig mindent megkapott és egy fiú, aki lassan megtanulja értékelni saját magát.
Lélegzetállítóan szép, szívbemarkoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről.
Megvásárolom

Kezdjetek el elni! boritoKezdjetek el élni!
Marci egy átlagos reggelen kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült. Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése. Dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Lebilincselő történet, ami szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Megvásárolom

Friss topikok

Róbert Katalin blogja

2015.05.16. 10:32 RóbertKatalin

Sorok mögött: beleszerettem egy regényszereplőbe!

Címkék: személyes így írok én körblog sorok mögött

Újra egy körblogolásnál felvetett témába szállok be, mégpedig abba a kérdésbe, hogy legyenek-e szerethetők a szereplőink. Tényleg, legyenek? Most akkor baj, ha mindenki utálja Lillát?

Na most, persze a szereplőimet mindenki szeresse, mert olyanok, mint a gyerekeim, és ugyan pillanatnyilag nincs gyerekem, de biztos vagyok benne, hogy ha lesz, akkor majd el fogom várni, hogy minden ember a világon szeresse őt. És persze nem fogja minden ember szeretni. Igen, jól sejtitek, hogy mi lesz ennek a metaforának a végkövetkeztetése: tehát el kell fogadnom, hogy a szereplőimet sem szereti mindenki.

szeretheto_szereplok.jpg

Gyerekként olvastam egy Robin Hood kötetet, amit annyira szerettem, hogy amikor a végére értem, azonnal az elejére lapoztam, és kezdtem is elölről. Emlékszem az érzésre, ahogy egy hétvégi reggelen fekszem az ágyban, befejezem a könyvtári Robin Hoodot, és szabályosan fáj, hogy akkor ez most ennyi volt, úgyhogy kezdem is azonnal újra hogy ne veszítsem el az érzést, amivel a könyv jár, ne veszítsem el a szereplőket. Azt hiszem, akkor érzi úgy az ember, hogy fáj egy regény végére érni, ha együtt él olvasás közben a szereplőkkel. Erre meg akkor van módja, ha megszerette őket.

A csavar az egészben az, hogy szerintem nem kell egy karaktert szándékosan szerethetőre írni ahhoz, hogy megszeressük. Mert min alapul a szeretet? Feltétel nélküli rajongáson? Tökéletességen? Teljes jóságon? Hibátlan tetteken? Maximum a szerelem leglángolóbb szakaszában. De egyébként az életünkben, a hétköznapjainkban a szeretet lényege, hogy azt a valakit, akit szeretünk, a jó, no meg a rossz tulajdonságaival együtt szeretjük. Nekem például rengeteg olyan barátom van, aki tesz butaságokat, hoz rossz döntéseket, önző meg hisztis meg elviselhetetlen néha. (Máskor persze jófejek.) És nagyon szeretem őket. Na, ilyenek szerintem a jó, szerethető regényhősök is.

Szóval, ha a szerethető azt jelenti, hogy hibátlan, akkor az ég óvjon minket az írók szerethető karaktereitől. Mert giccsesek, hiteltelenek és kétdimenziósak lesznek. Legfeljebb egy habkönnyű lányregényben férnének meg, ami inkább álmodozás, mintsem irodalom. (Bár manapság még a lányregények is jobban kedvelik az idealizált karakterek helyett a rosszfiúkat, de a rosszfiúk megszelídítése egy külön kérdéskör lehetne.)

Ha viszont a szerethető azt jelenti, hogy a hibáival együtt is szerethető, akkor mást nem is érdemes írni. Akkor ott kezdődik az izgalom, ha egy karakter hoz rossz döntéseket, viselkedik furcsán vagy kegyetlenül vagy hisztérikusan, és közben mégis szeretem, mert a jelleme, más döntései, a háttere miatt megértem és elfogadom. Akkor is elfogadom, ha néha csóválom a fejemet. (Jó, én a barátaim fölött sem szoktam ítélkezni, akkor miért ítélkezzek éppen regényszereplők fölött? Én csak megérteni akarok – az életben és az irodalomban is.)

szeretheto_szereplok2.jpgDe azt is észrevettem már, hogy a barátaimat sem szereti mindenki. És ha az életben az érzelmek ilyen sokfélék, akkor miért ne lehetnének ilyenek a regénykaraktereim esetében is? Szóval küzdhetek én minden erőmmel, próbálhatom magyarázni minden módon, hogy mi a háttere annak, amit az adott szereplőm tett (igen, most Lillára is gondolok), ha valaki nem tudja őt szeretni, akkor nem fogja. És én maximum annyit tehetek, hogy kínálok egy vállat Lillának, hogy azon sírja ki magát, amiért őt nem szeretik. Vagyis nem mindenki. De olyan ember meg úgysincs, akit mindenki szeret.

Ha egyszer úgy elszúrnám, hogy egyetlen olyan szereplőt sem tudnék írni, akiért izgulhatnak az olvasók, akivel együtt érezhetnek (hogy ne mondjam, azonosulhatnak), akiért sírhatnak meg nevethetnek, és úgy tennék le a könyvet (a végén, vagy a közepén, egyre megy), hogy senki sem érdekelte őket, na az nagy baj lenne. Ha a három (vagy öt vagy akárhány) főszereplőm közül egyiket vagy másikat nem szerették, az normális. Ha egyiket sem, akkor nem tudtam őket bevonni.

Persze néha az ember azt mondja, hogy de jól utálta egyik vagy másik karaktert a regényben – olyankor is arról van szó, hogy bevonódott és heves érzelmi reakciót váltott ki belőle a szereplő. Ami szerintem tökéletes. Szóval azt hiszem, olyan szereplőt kell írni, aki megmozgatja az olvasót, közel kerül hozzá, igazinak tűnik. És jó eséllyel az olvasók kisebb vagy nagyobb része szeretni is fogja az illetőt (azaz foglalkoztatja a karakter). De én azért mindegyiküket szeretem, mert akit nem szeretek, arról nem írok regényt. Nem ér annyit.

Olvassátok el a többiek bejegyzését is a témában:
Bartos Zsuzsa
Brandon Hackett
Buglyó Gergely
Gaura Ágnes
Kleinheincz Csilla
Laura Arkanian
Moskát Anita
Puska Veronika
On Sai

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://robertkatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr267464106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.