Nem is olyan régen arról írtam, hogy mennyire nehéz felfogni, hogy a mindennel együtt kilenc hónapig tartó Aranymosás pályázat végén kiderült, ki fogják adni a könyvemet. És most egyszer csak azt kellene felfognom, hogy két könyvemet is ki fogják adni.

Ehhez a történethez kicsit hátrébb kell lépnünk. Még egyetem alatt írtam meg a Nalávia titka című meseregényt. Később ezzel indultam el a 2009-es Aranyvackor meseíró pályázaton, ahol a beküldött részlet a legjobb harminc közé került, de folytatása nem volt a pályázatnak, és egy időre elcsitult a Nalávia-történet.

Telt-múlt az idő, írtam közben mást – fanficet is, saját történetet is –, de végül csak elővettem a Nalávia titkát is, hogy javítgassam, alakítgassam. Majd egy ponton odaadtam a Naphegy Kiadó vezetőjének, Szigethy Katának. Katát érdekelte a kézirat, de az időzítés nem volt alkalmas. Ennyiben maradtunk, én írtam tovább más történeteket, elindultam a Szívből, színből, igazánnal az Aranymosáson, majd tavaly télen felmerült, hogy eljött a Nalávia ideje.

Felvetésből tények lettek, így aztán most aláírtam a szerződést, és a Nalávia titka tervezett megjelenése nyáron lesz.

Miről is beszélünk? Nalávia egy felhőország, amely néha éppen a fejünk fölött van, néha messzire sodródik az égen. Lenocska nem is tud a létezéséről addig, amíg egy viharos napon a konyhájukban össze nem találkozik Kszível és Étával, két furcsán öltözött fiúval. Kiderül, hogy ők Naláviából érkeztek, és a vendéglátásért cserébe meginvitálják magukhoz Lenocskát. Így indul a történet, amely során a főszereplők bejárják Naláviát, nyomoznak, rejtélyt fejtenek, és végül felhő-szintű harcba keverednek.

A Nalávia titkát hamarosan szerkeszteni fogjuk, és nagyon úgy fest, hogy 8 év körüli érdeklődő gyermekek és szüleik előbb-utóbb olvashatják majd. Ha lesznek hírek, jelentkezem.